Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' THEATRUM TZÉLJA ÉS HASZNA

nak nyugodalmát, és belső megelégedését, mellyek ábrázatjában és tselekedetében által men* vént, szemmel látott tanúi vagyunk az igazság* nak. Elkésérjiik a' könyörgÖt szobájába, 's látják az egyedíílvalóságban az öröm' tsendes könnyeit, még o ily an embertis látunk" könnyeket hullatni, ki a' Vüág' öszve - morzsálásától sem reszketne..... * • •'.'••** .De mind ez nem tsópa Szia, Káprázat, Költemény. A' dolog többnyire a' közönséges életből költsönöztetett, és ha" az tsupa Költemény vólnais, mégis-a" Káprázat által igazsággá leszsz, melly et ha egy szerentsés Szerző vett pennája alá, és egy tökélietes Színjátszó ádelő, elhiszszük, hogy magát a' dolgot látjuk, kivált ha mindenik a* történetet magáévá tenai tudja. ' A' Színjáték ha elpadattatik, igen sokat nyer, sőt tsupán így lehet valóságos hasznát a* Színjátéknak megesmérni. A' beszéd nyomós kifejezése, az ábrázat

3 helyheztetődése behat képzelődé síinkre, és ollyan képeket támaszt, mellyek az előadást a* Nézőnek megszépítik és kipótolják, a' mit a' Szerző nem gyanított. Gyvkran érzi,a' Színjátszó, a' mit a' Poéta elfelejtett, és azt Játékával kipótolja. Sokat nyer pedig az előadás kivált akkor, ha