Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' THEATRUM TZÉLJA ÉS HASZNA

dig jó^felébreszszük, és vezessük, és ott megállítsuk,' a', hol az önkényes rohanás reá nézve veszedelmes. De nem teheti ezt a' Philosophus Színjáték nélkül? Hmtsené néki erre fürkésző lelke ? ISintsené néki magánakis esete ? nem látjaé a' közönséges életet? Mindezek eszközül lehetnének, de mi nem találjuk ezeket elégségeseknek mindenkor. Nem könnyen eltévelyedhetiké ő visgalódásában ? és az embernek további visgálása annak előbbi esméretét megkívánja. És nem elég kömyulállás maradéel valamelly történetben, melly a' valóságos történetben elkerülhetetlenül szükséges, hogy tellyes raunkálodása légyen. Bajosan tud magának a* Visgáló bölts egy JVIakbetet Jtépzelni, a' ki a' legbetsüleiessebb emberből, legalább-való gonosztévővé válik, hogyha őtet eredetiképpen nem látta. Egy másik azt mondja, * hogy magára vigyázzon, ^émelly hideg visgálódásokban ugyan megeshetik: a* hol a'lélek magát öszve• szedheti', és . ha valamelly tárgyat, valamelly érzést,* a" melly már jó formán erőre kapott, felettébb magáévá nem tészen. De az indulat* tapogatásában , ez az eszköz lehetetlen. Ki parantsolhat az indulatnak, hogy jöjjön, gyakran véletlen ránk üt; a' testnek, a' vérnek, az ereknek felb uzdúlása tágas utat mutat néki.