Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
Benke József, a színész és az elméleti író
rege lett. Berzsenyi, Vitkovics és én mind az előadással, mind magával a játékkal meg voltunk némelly részben elégedve: nem Kölcsey semmi tekintetben." Szemeréék tetszésnyilvánításában annak is része lehetett, hogy Benke ebben az évben már "regiesseur" megjelöléssel szerepel a társulat névsorában, elméleti tapasztalatait, bécsi emlékeit legalább részben hasznosíthatta rendezőként. Ugyancsak Szemere küldi meg 1810 májusában "Színjátszó Benke Ur Értekezését a Theatrum Hasznáról" Széphalomra. /Kazinczy nem reagált a röpiratra./ 1811 novemberében Döbrentei Gábor em-r liti levelében a széphalmi mesternek, hogy három éve készülő Macbeth-forditását a magyarországi szini viszonyokhoz alkalmazta és "Pesttől meszsze lévén, ámbár Bánkének Ígértem, ajánlottam, előszer Kolozsvártt fog eljátszattatni." /Innen származhat Könyves Máté emiitett adata a társforditói viszonyról./ A szinésztársak - szinte a szó azonosságával -a tudatosságot, a szerep-épitéa t jegyzik fel pesti éveiről. Déryné nemcsak "atyusnak" becézi /5 forditotta le családnevét Schenbachról Széppatakira/, de leszögezi: "igen müveit, értelmes szinész volt, beszélt németül, franciául, angolul, forditott is..." Komlóssy Ferenc szinte rárimel erre a jellemzésre: "Benke, Murányi, értelmes tanult férfiak, szakavatott ügyvezetők, inkább tanitók, mint működő előadók és szorgalmas fordítók voltak." Szilágyi Pál, akinek pályája a beteg Benke helyére történt beugrással kezdődött, megjegyzi, hogy két hónapig tanulta egyik szerepét /Egy nagyapa regéi unokájának , fakszimile jellegű kiadás, Bp. 1975» 12. o./. A szinésztársak jellemzésében az elismerés mellett észre kell vennünk azt a cseppnyi idegenkedést is, amelyet Benke egyénisége, tőlük eltérő stílusa váltott ki belőlük. 1810 nyarán Benke /június 19 és július 10 között/, mint a "Pesti Theátrum regisseure" tiz alkalommal vendégként lépatt fel Kolozsvárott, majd rövid pesti tartózkodás után ismét utrakelt, 1811 májusában bukkant fel Komáromban, majd
