Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)
Benke József, a színész és az elméleti író
rában bontakozott ki. Az adottságok többrétüek. A kollégiumi képzés retorikai hagyománya, a konzervatívabb izlésállapotu és igényű kolozsvári publikum előtti pályakezdés, az elméleti tanulmányok mellett bizonyára alkati sajátosságok is közrejátszhattak abban, hogy 1805 áprilisa, Kolozsvárra visszaszerződése után szerepköre jelentősen megváltozott. /A feltételes mód azért indokolt, mert Benke külsejéről sem leírás, sem képes ábrázolás nem maradt fenn./ Mint a vándorévek annyi szinésze, ő is minden szinjátéktipusban fellépett: szomorujátékban és vígjátékban éppúgy, mint a korszak olyannyira jellemző érzékenyjátékaiban és vitézi játékaiban. Talán csak az énekesjátékok kivételek, amelyeknek előadásain évtizeden át ugyanazokat a kórusbeli feladatokat vagy prózai epizódokat látja el, alkalmasint énekhangjának gyarlósága miatt. Innen származhat az énekes darabok iránti ellenszenve, amelyet Déryné emlit, és amely motívumként elméleti munkásságában is visszatér. 7idéken élő idősebb nemesurak, német fejedelemségek vezető tisztviselői, magasrangu katonatisztek, sőt uralkodók, továbbá vigjátéki atyák, komikus értelmiségiek adják szerepeinek javát. Jelenlegi és jócskán hiányos színlap-adataink szerint 162 dráma 183 szerepében lépett föl pályájának ismert hányadában. Ebből a fentebbi, különböző szinjátéktipusokban is egységes szerepkör kb. 140 alakítással részesedik. A magyar történelem hősei közül hasonló feladatok jutottak neki, eljátszotta Kálmán királyt /Dugonics András: Bátori Mária /, IV. Bélát /Bárány -Boldizsár: Sajdár és Rurik /, Gara nádort /Lakos János: Hunyadi László /, Vitéz Jánost /Szentjóbi Szabó László: Mátyás király /, Zrínyi Miklóst /Láng Ádám: Magyar héros ok Szigetvárában /, Bocskai Istvánt /Kotzebue magyaritott übál dó j ában/, Wesselényi Perencet /Verseghy Ferenc: Széchy Mária /, sőt Hóra erdélyi parasztvezért /Andrád Elek: Hóravilág Erdélyben / és Angyal Bandit , akinek dramatizált történetét a szinlap 1812-ben saját müvének jelzi. Az Erdélyben gyakrabban, Magyarországon ritkán játszott klasszicizáló, antik