Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

ton, geographiai fekvésen, sőt a* természet minden lehető mostohaságin is diadalmaskodik végkép ; 's az önerő, szorgalom 's állhatatosság után nyert dicsőség közt, mind gazdaggal mind szegénnyel azon lelki örömeket ismerteti meg, mellyek soha nem lehetnek azok sajáti, kik csak az enség szitk határi közt tölték napjaikat; hanem egyedül azok őrök tulajdoni szoktak lenni, kik inkább anyaföldök előmenetelében kerestek nyugalmat, kerestek megelégedést! A' hitel dolgában, mint láttuk, hamarjábon \f int erimalit er a' szomszédság is segíthet némileg; hanem milly nyomorultság, milly szégyen illyesekben tüstént nem segíthetni magunkon, a' mi csak arra ingerelhet: állítnáuk a' hitelt valahára biztosb lábra - - de a' mi a' Rend dolgát illeti, t. i. hogy szabaduljunk meg egykor már a' rendbontók járma alul; azon most 's később is csak magunk segíthetünk, mert illyesekben az aequivalens, mint teszem bayonette Veféle, Ítéletem szerint, veszedelmesb és kinosb gyógyszer, mint a' nyavalya maga. Ne felejtsük soha: hogy korántsem elég, és még semmi czélt nem értünk, ha bár fenállnak is színházak 's egyéb intézetek, ha bennök nincs azon jó izlési és szép társaság? szellem , melly nélkül mostani időkben a' legtökéletesb szinház is végkép üres, 's a' leghazaibb intézet is divatnélküli leend.