Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

-IL rokat ; a' mi a' viszontorlás — repressailles —sajnos és mindig nevekedő undokságinak következésében , Thalia és Melpomene szent házát egy darabig valóságos Arertává' disztelehitné, hol Spartacus et Comp, dictálna csak, később pedig legbizonyosb elaljasodásra bírná, 's az egészet elvégre a' provocált önkény tökéletes elnémulásra Ítélné; elbomlana mind a' két színjáték , a' Német és Magyar közti visszavonulás még erősb gyökeret verne, 's a' nagyobb intelligentiának előbbi utóbbi de elmulhatlan diadalma következésében ,- megint uj erővel állnafel az eldűltek romjaibul a' német játékszín —; a' magyar pedig évtizedekre, tán századokra volna visszalökve, vagy tán örökre el is némulna - - - - 's a' t. 's a' t. Kerüljük el mind ezt V mind azt, a' mi illy theoriákbul következni kénytelen, egy csinos 's alkalmas szinház-építés által; nem hiszem építésére 's állandó fentartására több tehetség kívántatnék, mint a' mennyi a'német Játékszínnel egy darab ideigi küszködésre volna szükséges 's a' t. Mások az iránt nem lesznek velem egy értelemben, hogy minden játékszini pénztehetség itt Pesten halmoztassék fel „Mert máskép — igy okoskodnak — mi lenne a' mostan már életben lévőkbűi 's a' t.

M A' mire én így felelek: 'Annyi nálunk az excentrica cselekvésmódnak megrögzött sáfárja, hogy nem kell attul tartani,