Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

nem fogniok «— sed de gustibus non est disputandum ! Sokan, tudom , azon javaslattal fognak itt előállni, mert azzal már sokszor ostromlottak: "Nyittassák aláírás 600 ezer forintra, két harmada ha nem fizet is , tán- kikerül egy harmada, t. i. a' megkívánt somma." Illy manipulatiók sokakra nézve felette nagy bájnak lehetnek, minthogy azok némileg tatár háború - szint viselnek ; hanem én megvallom, valamint nem volna nagy kedvem Batskírok közt katonáskodni, ugy illyféle gyülevész és ronda egyesületek részese sem kívánok lenni. Eljött már valahára ránk nézve is azon idő, midőn illyféle zavarsystemákrul valóban lemondanunk 's reményinket bizonyosabbakra állítnunk illő. Ki magát leköti, köteles; "s valamint jasa van részvénye után a' dologba avatkozni 's pénzt vagy becsületet várni, ugy viszont annyi terhet is kell vállaira vennie, a' mennyinek hordására leköté önmagát. Ha már egy rész pontosán, a' másik ellenben későn vagy éppen nem fizet, 's eként egy rész a' társaságnak minden terheit viszi, a'másik pedig nemcsak semmi terhet nem Visel, sőt a' társaságnak legjózanabb combinatioit is csúffá teszi, valyon van e minden aláirottnak a' pénz és becsület dividendjében is egyenlő jusa ? Bizonyosan nincs l De mit mutat a' tapasztalás ? Hogy valamint számos hátulkullogó katona előre rúgtat, midőn már 5*