Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

rokban is inkább ébreszt figyelmet és sért szemet a' legkisebb hátramaradás vagy középszerűség, mint egy nem annyi fitogatással épült 's rendelt házban. Egyébiránt ha színjátszóink száma, tulajdoni 's egyéb játékszini elókészületink ill énének is egy St. Carloba ; közönségünk ugyan elég számos e illy roppant házat betölteni, "s nem volna e a' Múzsák lakhelye szinte mindig üressel teli? A' játszók is kezdők, a' nézők is kezdők; 's ekép a

1 szoros egybehangzás végett — melly ha valahol, bizony Apollo széke körül szükséges — az első állandó színháznak is nem egy visszarettentő fény palotának, haiiem egy magához vonzó szelíd világú kis bájlaknak kellene lenni. Ezen említett két ok azonban még semmi azon plűlosophiai tekintethez képest, melly a' feltett, legnagyobb tehetség mellett is, inkább egy nem felette nagy és fényes, de igen alkalmas szinház - építést javaslana, 's a' mi semmi egyéb , mint az emberben azon mélyen fekvő vágy, melly szerint a' nagyobb rész nem annyira eseng ritka ünnepek, mint inkább gyakori csendesb örömek után; sőt azok, kik helyeztetésiknél fogva számosb ünneplésekhez vannak kötve, azokat végkép nem keilemes időtöltésnek, hanem tehernek, sőt valóságos büntetésnek tartják. Már a' felette nagy 's pompás szia4*