Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

nil jon az illető város kelleme! 's szépsége nagy obbításához is, mint csak lehet Ez ugy hiszem világos ; hanem annál szővevényesb annak elhatározása: valyon e' mellékes de fontos czél elérése végett mi a' legczélirányosb — U i. milly hely és milly izlés a' lehető legjobb? Minden fejlendő nagyobb városban a' legszebb házakat, ugy szólván, egy rakásra építve látjuk ; "s midőn mind szépségre mind tisztaságra mind kellemre egy rész már igen messze haladott

} több részeit legnagyobb hátramaradás 's tisztátlanságban szoktuk tapasztalni. Ennek oka nem egyedül a' Véletlenben rejtez, hanem ahoz az embernek, azon természeti hajlandósága is járul legh áthat ósblag, melly nél fogva ó mindig jobbra, szebbre, tökéletesbre vágy. Ha teszem valahol egy derék szép ház már áll, abban valami vonzó erő van, mert közel szomszédsága bátorlétübb,; kellemesb és szebb mint az előtt vala ; ugy annyira, hogy minden hihetőség szerint előbb fog felállam egy szép és derék ház a' már fenálló szép derék ház mellé, mintsem ott, hol még nincs épület, vagy csak hitvány gunyhók szemlélhetek. Ha pedig már két nevezetesebb ház "áll valahol, akkor még nagyobb a' hihetőség , hogy harmadik is inkább oda fog épülni mint máshova, 's igy tovább ; a' mibül végkép egy szép város lesz, vagy egy városnak szebb része. Ha ez ugy van, mint mondom, a" mit nem