Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

még közelebbről hathatnak rá, mivel magok közt azt ruházzák fei vokssal, ki köz véleményük orgánuma. A' mi után nem mondhatni, hogy sötétben 's elég nyilvány nélkül vitetnék a' dolog, vagy egy két főnek tehetsége volna csak szólítva fel a' tárgy tökéletesb kifejtésére. Négyszáz voks ellenben — melly tán 100 vagy 200.személy közt volna elosztva, minthogy bizonyosan tudom, sokan egy részvénynél többet fognak venni — nem leune tulcsapongó szám; hanem éppen az, n "yhen elég tehetség volna, a' dolgot minden oldaliul 's ugy annyira fejtni ki, hogy a' szabadon választandó végrehajtók, olly józan útmutatások közé helyeztetnének is, mellyeknéi fogva a' siker minden hihetősége a' tárgy mellett volna. A' végrehajtásban mindenek előtt az építendő színház helye, 's aztán magának a' színháznak mibenléte érdemlene fő figyelmet. Az elsőre nézve legyen szabad egy kissé kitérni utambul. Alig van egy tárgy, melly egyszerre vagy legalább némi összehangzásban ne volna oka több következésnek ; ugy hogy szinte semmi sincs , mellyb ül kirekesztőleg csak egy támadna : minél fogva mint valót bátran elfogadhatjuk, hogy mindenből több szokta venni eredetét , '* ekép néha jó és rossz is keverve. Köz épületek felállítása szint így nemcsak azon közvetlen hasznot szüli, melly léteikhez