Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

hanem ha van hely, hol Játékszín hihetőkép 's tartolag felallhatna, az a* Magyarnak semmi egyéb nem lehet , mint a' hon közepe, t. i. a

1 két testvér város Buda-pest £s azért Barátim, ki köztetek habár se philosophiai szemmel nem tekinti a' dolgot, sem áldozni nem kivan, de csak józanul számlálni tud, **> nem csak szahnatüzet gyújtani vágy , hagyjon fel az egész dologgal, v

a ne mystificálja önmagát csalfa keccsel 's káprázattál. Azok pedig, kik egyenesen a" hazának akarnak áldozni °s reményiket 'a

1 Jatéksziti közvetlen örömeiben részesülhetni^ a' hihetőség némi alapira kívánják rakni, melly egyedül csak valami kifejlett középpont által szivároghat Tatára, r

s ekép vagy semmit, vagy cserfa tüzet gyújtani lángolnak, azok Buda-pestre és csak Buda-pestre vigyék színház-alkotó 'áldozatikat. Nein csak a' lelkének fognak illy cselekvés által legszaporabbán érni czélt: a' lelkesek , kik se pénzbeli nyereség, se közvetlen mulatság után mód nélkül nem vágynak 5 "s elég jutalmat nyernek, ha a' köz jó , a

1 köz haza halad ; hanem a" testesek is legjózanabbul cselekednének : a' testesek, mert ezek vagy hiába "s olly tárgyra többé nem adakoznának s melly szinte szaporábban dűl el mint felálla , "s így kincsök zsebeikben maradna, vagy azt olly kútfőbe tennék le. ha Buda-pestre vinnék, mellybül a' hihetőség minden számolásai szerint, ha nem előbb is. de biztosabban áradna rajok áldozatoknak mind pénzbeli mind inulatsági haszna , mint ha Játékszínre szánt adományikat Tata városába ültetnék, vagy hogy jobban mondjuk : az alá temet-