Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

kép/Hetinknél fogva, hanem valóság szerint ítéljük "s %elök a" szerint bánunk is, t. i. ha senkitől, > agy legalább a' nagyobb resztül nem kívánunk oil) as áldozatokat, mell) éknek nemcsak tüsténti jutalmok nem volna^ hanem még végezeljok is hómul) os kétségben ingadozna, legyen az vagy morális vagy materiális nyereség; "s ekép Játékszín dolgában is bizonyosan csak ugy fogunk haladni némi sikerrel, ha nem azt kívánjuk , hogy egyik adózzék a' másik hasznáért, hanem hogy mindenki saját áldozata után, ut inti előbb r

s közvetlenül részesülhessen a' játékszini kellemekben. Már mikép lehessen azt elérni hihetőleg legszaporábban de egyszersmind legbiztosabban, és nem csak szappan-buborékként, hanem tartólag is, ím az, hol eloszlik azon két ur, mellynek egyikén, ha tán egy kissé továbdad is, de siker A ár, másikán pedig, habár kezdetén némi fény csábít is, utóbdad kerülhetlen elbomlás lappang. Ha, teszem, Tatának csendesen élő polgárja volnék, ki se nem forgolódott sokat a' világban, se nem gondolkozott igen a* magyar játékszini próbatétek annyiszori clbomiásinak okairul, azt hiszem — ha t. i. éppen azon lény volnék mint ma, a* mennyire olly as a

1 kiil körülményeknek rám különböző hálása mellett lehetnék — hog) e" részben tán így okoskodnám: "Bizony szegven. hogy Játékszín Ma-