Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

hajlott ki, s nézett körül. — Másnap hozzá menve — kérdem — „készen vannak-e a hajdúk, hogy kikísérjenek?"—„Barátom! felkiált, lemosták a szégyenfoltot, melyet a multiak itthagytak ! isten hozta Önöket ! itt maradnak, itt kell maradniok sokáig !"— „Nem lehet tekintetes ur! három előadást kértünk,ennek végeztével távozunk, kötelesek vagyunk, mert Aradra egy bérletre Ígérkeztünk, melyet a másod alispán ur gyűjt számunkra. — „Sajnálom ! felelt, de jövőre hiszem meglátogatnak Önök , s azt is hiszem, hogy nem fogják megbánni, ha hozzánk beköszöntének." Hire ment társaságunk működésének a Bánságban, s már a harmadik előadás alatt Torontál megyéből egy küldöttség jött hozzánk föl a színpadra, a nagy-becskereki vármegyegyülésre meghivandó, köszönettel vettük e megtiszteltetést, de egyszersmind kinyilatkoztattuk : mi szívesen teljesítjük Torontál megye óhajtását, ha csak némileg is kikereshetnők a tagok fizetését. — Ne legyen arra gondjuk, a mi kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne veszítsenek. — Szóbeli alkunk kézszorítással megköttetett, még a nap is meghatároztatott, mire Aradon a bérlet befejeztetik. Másnap reggel Temesvár tanácsa ajánlatát vettük, melyben színházát báli teremével és korcsmáltatási joggal átengedi számunkra, ha a téli időszak alatt rendes előadásokra kötelezzük magunkat. Megköszöntük a megtiszteltetést, de el nem fogadhattuk, mert kötelezettségünk Kassára hitt vissza. Temesvári három előadásunk volt : „S z e vi 11 ai borbély," „Tanered" és „Othello" operák, midőn befejez-