Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

mileg ; — lovait vakargatta az istállóban. Ebből azt a tanulságot merítettem,- hogy a ki fél és retteg, hamar megkapja a cholerát — Mi tehát vígan voltunk, mértékletesen éltünk, csak úgy mint máskor, délután fürdeni jártunk a Hernád folyóba, és vadásztunk, volt is időnk, mert a színházat bezárták, de a megye nem eresztett a szélnek, havifizetésünket pontosan kikaptuk, s ez oly áldozat volt a megyétől, mely mélió hogy hálásan följegyezzük.—A megyei főorvos Keresztes sorba járta a színészeket, praeservativumokat osztogatott, füstölőt rendelt, s megtiltotta a folyóbani fürdést, mert — úgymond — a vármegye megparancsolta, hogy színészeire különös gondom legyen, mi hálásan fogadtuk, mind a megye, mind a főorvos gondoskodását, a praeservativumokat — miket halommal hagyott nálunk, kiraktuk az ablak közé, hadd nyugodjanak, s ezentúl reggel is, délután is fürödtünk a Hernádban, még pedig valamennyien nők is, férfiak is, minek az lőn következése, hogy mi mindnyájan egészségesek maradtunk, a megyei főorvos pedig minden praeservativumai és füstölői mellett cholerában meghalt' Sajnáltuk őt, mert igen becsületes férfiú volt, miért nem járt velünk fürdeni ? — Ez a cholera borzasztó hiedelmeket szült az emberekben, de leginkább a tudatlanokban, azt hitték, hogy az urak megmérgezik a kutakat, hogy pusztuljon a nép — egy tudatlan, vagy inkább roszakaratú orosz pap azt prédikálta a népnek —ez az ország hajdan az orosz ozáré volt, de árendába adta a magyaroknak, most az árenda ideje eltelt, az orosz czár visszaköveteli, de a magyarok tudják hogy a ozár minden földet egyenlően fog felosztani a nép közt, tehát hogy nekik több jusson, a kutakat mérgezik , hogy veszszen a nép ! — így ámította a népet, a nép hitt, forrongni kezdett, összecsoportosult, s végre nyilt lázadásban tört ki az urak ellen, gyilkolt, rabolt, förteímeskedett, végre is meglakoltak, Sárosban a fölkelő nemesség nyomta agyon, Zemplénben, hol legerősebben dühöngtek , hasonlóképen, Abaujban szintúgy egy kis csapat katonaság erejével, a czinkosok vagyis népvezetők felakasztattak, a többinek volt ideje megbánni hiszékenységét a