Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

gróf Lázár Lajossal kiutaztam Magyarországra, Váradon, Pesten keresztül Pozsonyig — két heti mulatásunk után vissza Erdélybe, kivitt jószágára, onnan szárhegyi kis birtokára Gryergyóba, közel lévén Borszékhez, kirándultam c gyönyörű tájt szemlélni, s hires forrás borvizét megízlelni — e forrás Erdély legszélsőbb csúcsán fakad — a ferráskút mellett mészkőből faragott négy csúcsos kő áll emlékirattal mindegyik oldalon, u. m.: deák, franczia, német ég magyar, ez utolsót megtartottam emlékemben rövidség s szépsége miatt, a többit feledteté velem — Két magyar hazának Vég vadon határa, Új életet forr ki Fiai számára. A többi három irat mind hosszú, s nem hatott reám ugy mint e rövid 4 sor, azért tán hogy magyar vagyok , vagy hogy az jutott eszembe „a magyar legvégső határa szélén is lel forrást, mely enyhítse keservét" — e négy sort is Deáky Fülöp irta ! — Mielőtt Kolosvárról eljöttem b. N a 1 á c z y hivatott magához, tudtomra adandó, hogy a színházat actiák utján fogják fenntartani s engem is óhajtana szerződtetni, s minthogy operát is óhajtanak, engem megkért arra való egyének ajánlatára, azonnal irtam Bécsbe Páli Eleknek, Székesfehérvárra Szerdahelyi J.ózsefhcz, válaszuk megjött, s octóberre szerződtettek. Itt kezdődött először bár kicsiny, de rendes opera-társas ág. Tagjai voltak, P á 1 y Elek, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál, U dvarhelyi Miklós. Nők Dériné assz. Udvarhely iné bár igen gyönge, két fiatal leányka az ének-iskolából, később P á

line, Szentpéteriné, a chorusba a kollégiumi ifjúság használtatott. Rossininak akkori legújabb operáit hozattuk, fordítottuk, Deáky nem győzte egyedül — be is tanultuk karmesterünkéi , s még e télen többeket elő is adtunk, u. m. : „Szevillai borbély," „Tancréd," „Tolvaj-szarka," „Olasznő Algírban," „Bűvös vadász," „Párisi János," „Párisi vízhordozó," „József és