Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

nek kellene lennie ? — a pénztárnok bebizonyította hiteles számadását az ellenőrrel, az ellenőr a rendezővel, a rendező a más kettővel, így ment füstbe az óhajtott remény, hogy a deficit legalább is hatszorosan fedezve lesz. — A rendező nemsokára el is 118 hagyta Fehérvárt, mert nem ellenőrködhetett többé, elment családostul Biharmegyébe uj forrást keresendő, hol megérkezve először is házat vett A fehérvári társaság más évben is meglátogatta Pest városát, Kisfaludi Károly ujabb müveit mind előadta dicsőséggel —emlé117 kezetre való egyéb nem történt, mint Farkas betegsége és halála. Látva — hogy a megye minden áldozata mellett sem képes a nagyszemélyü társaságot fenntartani, búcsút vettem tőle, s 3 havi bennmaradt fizetés emlékével — Pestre költöztem, itt 119 Kilényi Dáviddal találkoztam, s pár nap múlva Bajára indultam társaságához. Másnap körülnéztem, a színházba is betekintettem, s hallom, valaki nagy pathossal szavalja „Bocskay Is tv á n" szerepét a színpadon — észrevétlenül belopódzom, s végighallgattam, bámultam e férfias érezhangot, kevéssé szögletes, de bátor mozgást, kérdem Kilényit, ki ez az ember, ki oly szorgalommal gyakorolja magát c szerepben ? — garderobe-szabóm, bolondos ember, erőnek erejével játszani akar, még pedig nagy szerepeket, többeket könyv nélkül szaval, s ebéd után, mikor senki sincs jelen, próbákat tart mindennap egyedül — miért nem lépteti föl egyszer ? — kikaczagna a közönség, ha szabómat léptetném föl első szerepben — nyomtasson más nevet helyette, s tegye mellé „első vendégszerepe'* nagy közönséget is hozhat, s ha nem tetszik — nem lépteti föl többé. — Úgy lőn, harmad190 napra hirdették a színlapok Magyar ur első vendégszereplését „Bocskay István"bnn. Tele lett a színház, volt taps, volt kihívás számtalan, s a közönség általános véleménye az volt, hogy