Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Bebek várát, lajtorjákon megmászszák a bástyákat, véres ütközet fejlődik, melyben Bebek Zsigmond a vár ura is halálos sebet kapván, zászlósa mellett a színpad elején nagy fatörzsre ereszkedik, hol haldokolva búcsút venni készül hazájától s az élettől — egy hathatós idegen hang üti meg füleinket „hozzátok ide azt a/lajtorját,. mert mindjárt összerontom bontom egész, váratokat," ez pedig nem volt más , mint egy tatárnak átöltözött Eszterházy gránátos közvitéz, ki ostrom alkalmával lajtorján akart feljutni a bástyafalakra, de véletlenségből elcsúszott alóla, s ő függve maradt és ott kapálódzott a levegőben, — így Bebek Zsigmond nem halhatott meg, mert a függönyt leboosátották, s a közönség nagy megelégedéssel és még nagyobb kaczajjal távozott. Más alkalommal ugyan e színpadon adtuk XII-ik Károly-1 Bendernél, melyben hasonló, de drastikusabb jelenet volt: XII-ik Károly svéd királyt a benderi basa Szultánja parancsából erőhatalommal akarván eltávolítani, miután sok évig ott mulatott seregével a pultavai ütközet óta, 3 tetemes költségébe került, más részről Péter orosz czár is fenyegette a Szultánt miatta — de minthogy semmikép nem akart távozni janicsárjait használta — XII-ik Károly is összeszedte picziny seregét, s harezba kerekedett a törökkel, hol a svédeket nyomták ki a színpadi csatában a törökök, hol a svédek a törököket, egy ily alkalommal Falström hadnagy (Kőszegi) vezényletté alatt ki kellett volna verni a. törököket, de azok semmikép nem akartak tágítani, s jó elütlegelték a svédeket (Eszterházi bakák voltak a törökök, tüzérek a svédek), erre előrenyomul Falström hadnagy, kinek érdekében volt a törökök elüzetése, mert nagy jelenete követke-