Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

es t voit, elindultunk sétálni,' így fel-alá járkálva néha-néha megáltunk, énekeltünk egyetmást, én még fütyörésztem is guitár mellett, másnap reggel bekopogtat két cseléd roppant nagy kosárral, megterhelve sonkák , sült libák, roppant nagy kalácsokkal s vagy hat pintes üveg jó asszuborral ; leteszik a szoba közepére s mosolygó arczczal mondja az egyik : „ezt Csúzyné ő nagysága küldi a komédiásoknak a tegnap esteli muzsikáért, hanem kérem a kosarat, mert aztvisszaviszszük" — kipakoltunk az asztalra mindent a kosárból, s ámbár jó nagy volt

r alig fért reá. így töltöttünk 6 hetet Pakson, minden héten négy nap játszva, jó bevételek mellett vígan s megelégedve, sokszor felsóhajtott Farkas : „Jobb lett volna a váczi vásár helyett Paksra menni nem vásárra!" Hat hét múlva búcsút vettünk e jeles közönségtől és ép oly könnyű szívvel indultunk Fehérvárra, mint a mily könnyít erszénynycl Bajáról Paksra. Székesfehérvárra szerencsésen megérkezve azonnal tiszteletünket tettük tek. főszolgabíró Kolozsváry Pál urnái, a megye által kinevezett színtársulati főigazgatóuál, Balog István és Horváth József ajánlatára szerződtetett engem és Farkast, bár kevés fizetésre, minthogy a tagok száma nuírteljes számmal megvolt és tehetségünket nem ismerte. Balog István pedig szerződését óhajtotta mégsem m isítni, nehogy oly növel kényteleníttessék egy színpadon föllépni, ki Őt elhagyta, ez is megtörtént, és így Balog elvivé könyvtárát is magával, az új directiónak könyvtárra volt szüksége, s én felhasználva ez alkalmat azon könyvtárt melyet Farkas a váczi 500 frtért zálogba általadott, becs után 600 forintért átadtam ; megörülve e jó