Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

potombóL — „Jöjjetek velünk Fehérvárra, hol a megye rendéi társaságot alakítnak, tagjaim nagyobb része is oda van szerződve, majd ajánlani foglak benneteket, és hiszem hogy befogadnak, így indultunk el harmadnapra egyenesen Fell 0 bérvár felé: én Balog (de neje nélkül), Horváth József, nejével, 91 Farkas, Kováosné, és Jósa a sugó ; Paksra megérkezve kérdezősködtek mi-, s kilétünkről, mondjuk színészek vagyunk, 8 megyünk Fehérvárra, hol october 16-ikán a megye protectioja alatt fog megnyílni a magyar Thalia .temploma ! ! ma itt hálunk, s holnap folytatjuk utunkat — De biz abból semmi sem lesz hogy holnap induljanak, két hónap múlva lesz csak october 16-ka, maradjanak itt addig, s adjanak néhány előadást, mi huzakodtunk is, nem.is, és vacsorára, hol szállva voltunk a fogadóba vagy harmincz uri ember jelent meg, a vendéglős azt sem tudta hol áll a feje, mert ennyi vendége mióta vendéglős soha sem volt életében egyszerre, csakhamar Összedugtak két hosszú asztalt, s mintha összebeszéltek volna, egyesült akarattal jól megvendégeltek bennünket, muzsikaszó mellett, s mondhatom a vendéglős ki is tett magáért, volt minden bővibe, felköszöntések sem hiányzottak, a többek közt a postamester,—kit később mint igen originális víg magyar embert volt szerenosém megismerhetni szót kér, poharat emel, s ránk köszönti laconice — „Eb legyen az urak közöl, ki hat hét előtt innen távozik," átalános „éljen, s úgy legyen" volt a riadó ; a czigányok oly harsogót s dörömbölést vittek véghez, majd megsiketülttink belé, —mit volt mit tenni ? hogy magunk formájába megmaradhassunk, megígértük kogy maradunk, csak ezután lett még a haddelhadd ! a Patikárus nem a pesti patikárus Ferkó, hanem » paksi gyógyszerész — felkerekedik, s rövid idő múlva megterhelve tért viszsza egy süveg ezukor töméntelen narancs s mindenféle fűszerekkel , roppant nagy új fazekat telerakott a hozottakkal, s jó szekszárdi vörös borral teletölté, azután a fedőt rá tapasztotta, tűzhöz tette, felforralta, egyszóval megfőzte a maga módja szerint, végre felhozta az asztalra, s tiszta nagy poharakba mérité e különös italt, előbb a nŐszemélyeket kínálva, sorba