Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tem Pestre, lemondottam a czifra nyomorúságról s újra a víg nyomorúságba elegyedtem. Alig voltam pár nap itthon, betoppan hozzám Farkas egykori szinész bajtársam, azon kérelemmel mennék ki hozzá Vaczra társaságához, mit azonban alig lehetett társaságnak nevezni, mert kivüle —alig volt pár embere, azok se sokat nyomtak a latban, ő bár igen jó szinész volt, kért segítsek rajta, most vásár van úgymond, s személyzetével nem képes valamirevaló darabot előadni, pedig e vásár húzná ki az adósságból -— én csupa könyörületességből elmentem, elő is adtuk „Attilla a llunnok királya" czímü kis darabot Kotzebuetól, meglehetős jövedelem is volt, de másnapra sokkal többet remélt , mert ott még soha nem látott dráma volt kitűzve,— biz a czimét már elfeledem — cl is próbáltuk, a színlapok is ki voltak hordva, készülünk az előadásra, kérdezősködik az igazgató (Farkas) hát H—i hol van ? Senki sem tud róla semmit— küldenek szállására, hült helye, kerestetik hiindenfelé, nincs sehol, megszökött azon szerep elől, mit oly rég vágyott játszani , mit oly lelkesedéssel próbált, mire egész új öltözetet maga készített (varrt) , de előadás előtt egy órával úgy megszállta a rettegés , hogy nem bírván abból kibontakozni «— öszszepakolt, gyors léptekkel útnak eredt gyalog, úgy hogy már virradóra Pestre meg is érkezett ; vége volt a rég várt vasárnapi jövedelemnek, mire nem annyira az igazgató és annak tagjai, mint inkább a vendéglős várt, mert már nagy volt a contó, de nem is csoda, két hét óta semmi előadás dejövedelem sem , pedig tudjuk magunkról, minél kevesebb pénze van az embernek, annál jobb étvágygyal bír , se miatt hágott a contó is annyira, hogy nem voltak képesek kifizetni, a miért a korcsmáros rettenetesen dúlt fúlt s becsukatással fenyegetődzött, még magam uri személyét is a többihez számította, mit volt tennem, magamnál sem volt annyi pénz, mert csak pár napra rándultam ki őket kisegíteni, nem is tudva a conto mennyiségét, az uradalom számtartóját kerestem meg, hogy legyén szives Farkasnak 500 forintot kölcsönözni jótállásom mellett, olymóddal, ha Far-