Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

vánva leszek, — megtanítom a .Miatyánkra !* — szívesen megtanulom , — s Ő monda előttem , én utána, de e sorokat : ,,S i a santificato il nome tuo, venga il regno tuo, sia fatta la volontá tua, stooome in oielo oosi in terra;" — ezen sorokat oly áhítattal, oly érzelemmel monda, szentül hittem hogy imádkozik 2 én azonnal megtanultam, s minden hiba nélkül elmondottam, sőt mi több a fönnebbi sorokat még erősebb nyomatékkal szavaltam ; az öregek örültek fogékonyságomnak , s leányuk egy fájó moaolylyal jutalmazott. Kötelességem távozni késztetett, s gazdám megelőző nyájassággal estelire kért, mondván több vendége is lesz a városból. Szép társaság gyűlt egybe, vacsoráltunk, s azután a nagy terembe mentünk, melynek ablakai kertre nyíltak , zongorához ült egy 40 éves férfiú , egyetmást eljátszott, végre fölkérte a kisasszonyt hogy énekeljen, a kották közt —'melyek halmozva hevertek a zongorán — keresgélt, s több darabot kiszemelt ; mondhatom igen szépen énekelt, de az öregúr is oly kedélyesen kisérte zongorán, hogy szinte öröm volt mellette énekelni, végre egy duetto-t forgatott kezében, sajnálkozva monda : „nincs jelen az, kivel énekelhetné" — megvallom kaptam az alkalmon s ajánlkozám a tenor - partiéra, előre megtapsolták talán vakmerőségemet — keresztülnéztem — egyszerű pásztori kettős dal volt, de annál több érzéssel lehetett énekelni , mondhatom magam is igyekeztem, s nem emlékszem hogy valaha annyi bájt és érzést tudtam volna kifejteni mint ez egyszerű dalban — az öregúr le sem vette szemét rólam, s egész megelégedéssel ugrott fel a zongora mellől , megölelt, igen barátságos beszélgetésbe elegyedett velero^ természetesen házigazdám segítségével, — most tudtam meg hogy az öregúr Barbaja, a milanói scala, és a nápolyi San Carlo operaház bérlőjének karmestere. Minden igyekezete oda irányult, legyek operista. S azonnal ajánlkozott velem szerződésre lépni, első évre 2000 frankról biztosított minden föllépés nélkül, csupán tanulni, a második évre midőn föllépek 3000, a harmadikra négyet, a negyedikre 5000 frankot ; ezen négy évig