Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

dolgozta ?" — Igenis én vagyofc , monda 6, — előránt a boltos egy vég finom posztót, levágott belőle egy kaput s egy nadrágra valót, s általadja neki, mondván: „vegye jutalmul azon meglepetésért melyet számunkra készített Czerni György előadásával !" — Balog Örömmel jött a színházhoz a nyert posztóval — de csakhamar elkomorodott. Mit búsulsz barátom ? Szép kapatod s szép nadrágod lesz. — De miből csináltatom meg? volt a válasz. — Mi is szántuk! Mire való is a posztó, ha nem lehet mivel megvarratni ? de segített a sors, tudtunkra adá az igazgató , mivel jól viseltük magunkat, s két nagy jövedelmet csináltunk, tehát a harmadik előadás az összes tagok számára jutalomjátékul fog adatni, úgy, hogy minden tag havi fizetéséhez képest részesülend ! — Meglesz a kaput, kiáltók örömünkben ! ki is hirdettük jó előre e jutalom játékot, volt is közönség reá annyi, hogy nem fért a színházba, mert a vidékről tömérdek közönség gyűlt be, s mi több — kétszeresen s háromszorosan szórták a pénzt, sőt még húszasokkal s tallérokkal is ajándékoztak a rendes bemeneti díjj

on felül, ily nagy jövedelemre nem emlékszünk, onnan is kitetszik —nekem 20 frt havi díjam volt csak, s mégis 120 forint jutott számomra, az igaz a vásár is kedvezett. -— Másnap kimentünk a vásárba, mit vegyünk valami becsületest — kérdezősködtünk hogy ez a rokk ? — 400 frt., ezt nem vehetem meg, — hát ez a frakk? 300 forint, — erre sem telik, — hát ez az esernyő ? —- 140 forint; 120-at adok érte, — tessék elvinni, úgyis első vásárom — volt legalább szép esernyőm — de harmadnapra ellopták. Többen a tagok közöl föl is használták az alkalmat, egypár száz forint]ok lévén úti költségül útnak is eredtek, néhányan más pályát keresni, némelyek más színpadon reméltek