Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

kezes megszakításáról Rexa Dezső ia ir /34» o./. Ez az 1836. február 29-ről keltezett főhercegi leirat eredménye volt. Lásd még: Pukánszkyné idézett könyvének 22. és 23» szám alatt közzétett iratait. /II. köt. 54-61. o./ 232 "ad vocem" = erről jut eszembe. 233 Az épitkezés kivitelezője Zitterbarth Mátyáa épitéaz volt. .Pöldváry Gkábor erélyes ügy intézéséről 1. a 18. és 19. számú iratokat, amelyeket Pukánszkyné közöl A Nemzeti Színház százáves története c. munkája II. köt. 44-49. oldalain. 234 A szinpadi gépeket német mester készítette, bizonyos Schütz Münchenből. Schütz jelentéséből idézett Pukánszkyné könyve I. kötetének 43. oldalán: "a azinháznak kinyitása a dolgok mostani folyása után itélve még octobeal'be sem igen reménylhető." 235 A "szinház gazdája" Zoffcsák József asztalosmester, 1837-38-ban, 1839-ben ez a tisztség Telepi Györgyé lett, majd Balog Istváné 184o-41-ben. /Benkő Kálmán, 178. o./ Szofcsák.néven Déryné is megemlíti őt Naplójában. /III. köt. 259. o./ 236 Körülbelül 1836-ban elmentek a társulattól: Szerdahelyi József

, Szilágyi Pál /I/, Erkel József, Marosy Lajos, Kovácsné. Lendvay Márton távozásáról más forrás nem számol be. Varadi Antal emliti /22o. o./, hogy Budán Lendvay nem. maradt sokáig. Váradi adatai azonban megbízhatatlanok. Megyeri Károly és Kántorné Debrecenbe mentek vendégjátékra, Fáncsy Lajos betegsége miatt nem ment velük később Fehérvárra /1. a 238. jegyzetet/. Egressy Gábor , Bécsbe.ment tanulmányútra. De -^ayer azt irja /II. köt. 173. o./, hogy 1836-ban visszajöttek: Bartha

, Daragi,