Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Győrbe rándultak játszani, de ott sem sikerülvén szándókuk, még ez évben visszajöttek. Én huszár lettem az -úgynevezett Lichtenstein 7-ik huszár ezredben, erről majd bővebben később, mert ha huszár lettem is, de személyem még ekkor is színpadhoz volt férczelve, anynyira hogy nem mellőzhetem ; előlegesen csak annyit — fizetésem benmaradt, s midőn a muszka háborúból visszajöttem s elmentem a pénztárnokhoz követelni bennmaradt fizetésemet, nagyot kaczagott — reversálist adok, úgymond róla, de pénzt nem mert nincs, — mégis irta azonnal, s kezembe adta, itt a cop iája : „Hogy Szilágyi Pálnak mint a magyar játszó társaság volt tagjának hátralévő bére bankó czédulában 337 frtokat és 30 krokat tegyen ezzel megesmérem, Pesten 28-án Január 1813. az az: 337 fr. 30 kr. bankó czédul Kiss Sándor, s. k. mint Tkeatrális pctor." két esztendeig szolgáltam ingyen, végre 20 forintot kaptam havi díjat, meddig kellett hát ismét szolgálnom 337 forintért, mit máig sem kaptam meg ? Ez nem nehéz rébusz. Mondok jobbat, — 1811 -ik év elején oly drágaság volt milyenre nem emlékszem többre, egy kenyér 10 frt, egypár csizma 80—100 frt, egy kaput 300-^400 frt, egy esernyő 120 frt stb. ; mily drága lehetett hát az étkezés a fogadókban? És én mégis 1 azaz : egy krért ebédeltem egyszer a régi posta utczában az „Arany kéznél," ettem pedig levest, húst, valami tésztanemüt, sültet, volt hozzá kenyér és egy meszely bor. Ki ezt kitalálja és megfejti, jutalmul adom neki Kiss Sándor theatrális perceptortól nyert. 337 frt. és 30 krról szólló reversálisomat ; — de miután ugy hiszem senkinek sem lesz kedve hogy becses kincsemtől megfoszszon , hát magam fejtem meg. . Mikor a pinczér számolt, az egész somma tett 4 frt és néhány krajezárt, odaadtam egy agiodús valóságos ezüst húszast, visszaadott 19 krt, de mind krajezárokban. Másnap reggel 9 órakor minden hatóságnál felbontják a Pátenst s a fekete