Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

senkit, de magát sem engedte bántani, épen ezért a színháznál nem volt ellensége sem ő másnak, sem neki mis." Szilágyi Pál Kassán vezértag volt, szervezett, énekelt, játszott, Budán is jelentős szerepe volt a társaság életében és a végre felépült Nemzeti Színházban végig kellett néznie a kapkodó, sokszor szervezetlen igazgatást, el kellett viselnie egy szeszélyes primadonna kitöréseit, éreznie kellett, hogy az uj igazgatási forma alatt egyre jelentéktelenebb a szerepe a szinház életében. Érthetők tehát kitörései Schodelné ellen, és kifakadása! a sokszor tehetetlen igazgatók miatt. De már aligha érthető, miért állt ki Dérynével szemben, akivel - igaz - még a kassai időkben ellentétbe kerilt, de itt, a Nemzeti Színházban Déryné pályája is már hanyatlóra foasdult, 1842 végétől Bartay lett a Nemzeti Szinház igazgatója. Az őidejében Szilágyi Pált egyre"inkább háttérbe szorították. 1842 januárjában, tehát egy hónap alatt, még 16 alkalommal lép föl, prózában, operában vegyesen. Később egyre kevesebbet játszik, különösen operában. 1842-ben, eltekintve egy-két zenés darabtól,csak hires szerepét A sevillai borbély Bartoló ját énekli, mint igazi operai szerepet. Ha gyenge hangja miatt az opera emelkedő színvonalával Szilágyi már nem is tarthatott lépést, a prózai komikus szerepkörben Szilágyit változatlan sikerrel használhatta volna Bartay. 1843-ban rendezője lesz a színháznak. Rendezéseiről sajnos pontosabb, bővebb adataink nincsenek. Pedig ilyen adatok - hány előadást rendezett, milyen darabokat ill. operákat, milyen sikerrel stb. - sokat nyújtanának ahhoz, hogy Szilágyi Pálról kerekebb képet alkothassunk. Az 1844-es nemzeti szinház! zsebkönyvben a társulat tagjainak felsorolásánál az ő neve mellett már nem szerepel, hogy operában is fellép. Később már a prózai szerepekben is egyre kevésbé veszik igénybe, holott még nem öreg; 53-54 éves.