Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
közvetlen hatással azonban aligha, hiszen Kelemen László 18o2-ben végleg lemondott a színészi pályáról. Ekkor Szilágyi 12 éves volt. - De méltóvá válni a nagy elődhöz ez a törekvés végig ott érződik Szilágyi emlékiratának sorai között. Tanulmányait befejezve, 17 éves korában, 18o7-ben csatlakozott az Erdélyből jött társasághoz, Pesten. 1811 és 1817 vagy 1818 között a Lichtenstein fT. huszárezredben szolgált külföldön. Visszatérve, egy kis kerülővel, 1818-ban csatlakozott a fehérvíri társulathoz. Ekkorra egy baleset közvetkeztében már elvesztette erős hangját. Huszárkodása idején a ló alá esett, melle betört, felgyógyult, de hangjának erejét vesztette. Ennek ellenére elaőaorban operista maradt. "Finom hallása, zenei képessége s ismeretei voltak, s ami most oly ritka: kifejezéssel, jellemzőleg énekelt. Általában a mi legelső operistáink sokkal jobb szinészek voltak, mint énekesek..." /Szigligeti cikke a Fővárosi Lapok 1874. 180-184. számában./ Feltehetően gyenge hangja miatt nem játazott főszerepeket az operában, viazont zenei müveltaége folytán a magyar opera megteremtői éa úttörő művészei közé tartozott • Es prózában sem játázott főszerepeket. Gyengébb hangja, flegmatikus kedélye aem engedte volna erős, szenvedélyes drámai szerepek eljátszására. Szerepköre a prózában elsősorban komikai volt. Külseje, szikár, sovány, magas termete, hosszú kezei, szegletes mozdulatai segítségével remekül alakította a feszes pedánsok, kopott, jószívű szolgák, spleenes, hidegvérű angolok figuráit, jól tudta a komikumot egy kis gonszsággal vegyiteni anélkül, hogy visszataszító lett volna. - A komikumban is jellemzésre törekedett, nem komikai fogásokra, a jellemet összetartó vonásokat kereste, nem túlzott, hanem igazságra, természetességre törekedett, a ebben mindvégig következetea maradt. A Magyarország és a Nagy-