Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

A pesti magyar színészet l$07-ik évben. 9 4 1807-ben Pesten országgyűlés lévén, az Erdélyből kiszárnyalt társaság egy része fel akarván azt használni, ez év tavaszán S 5 Szegedről fel is érkezett, kieszközlék hogy a Pest-budai német színpadokon hetcnkint kétszer fölléphessenek, s előadásaik sorát 28 „A virtus próbaköve a szerencsétlenség" czimíi 27 színdarabbal kezdek meg; e társaság tagjai voltak: Benke és Murányi mint rendezők, Láng* Ádám, Erényi, Nagy János, Andrád Elek, Kemény János, K á n t o r Gerzon, Némethi Sándor, később Somogyi csizmadia. Nők E r*nyiné, Murányi né, később Kelemen Borbála ; e tár2B sulat fŐ igazgatását majdan az 1807-dik év vége felé Vida László vállalta el, ki több ideig hathatós pártfogása által ápolta azt, 3 29 hogy alárendelt állásából kiemelje, az úgynevezett Hacker szálát kibérelte, s azt színpaddá átalakította, hogy pártfogolt társasága háboritlanul működhessék. Ez időben már több 3 0 uj taggal találkozunk, u. m. Vidéki, Fejes, Magyar, Déri, Sáska, Balog, két Janikovics (díszítők) Janc s ó István, Szilágyi Pál, kik ha nem is voltak fizetésben, de több évig mint rendes tagok használtattak. Nők : B ő s i Anna, Tellné, Sáskáné, Czagányiné, Széppataki Rozália, (Dériné). De fájdalom! a derék Vida Lászlónak töméntelen áldozatába került a társaság fentartása, melyet to3i vább tartania lehetetlen volt, 1809-dik év vége felé Pestmegye rendcinek által odá, s elbúcsúzott a társaság tagjaitól, kik keseredett szívvel váltak meg szeretett igazgatójuktól. 3 % Pestmegye rendéi M é r e y Sándor táblabírót *) bízták meg az igazgatósággal, s pénztárnoknak Kiss Sándort a megye pénztárnokát tették. Mennyire fájdalmas volt a derék Vida László igazgatásától megválnunk, annyiban örvendetes volt Pest*) „Táblabíró

11 e név az melyet a pulya utókor gúnynévül használt, de a haza geniusa rámutat a múltra , és ott nemzetiségünk legérdo3 3 mesb örjeit találjuk e név alatt. „Clu va jiiano va sano !" Szerk.