Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Szilágyi Pál emlékirata a Nefeljts cimü folyóirat 18596o-as számaiban jelent meg folytatásokban. A folyóirat szerkesztőn e Bulyovszky Gyula volt, Szilágyi leányának, Lillának férjjé. Szilagyi emlékiratát 1855 körül fejezhette be, hiszen az utolsó események, amelyeket leir, 1854-55 körül zajlottak. Nyugdíjaztatásának története 1859-cel záródik, ezt még beiktatja, de emlékezéseit arra az időre szőritja, amig a Nemzeti Színház tagja volt, s lényegében 1854. június 1-vel /nyugdíjazásának dátuma/ le is zárja. Az irást feltehetően nyugdíjba vonulása után kezdi el, mint egy helyütt írja /1. 128-129. o./, naplója alapján. Azonban kijelenthetjük, hogy Szilágyi Pálnak semmiféle napló nem állt a rendelkezésére emlékiratának' irása közben. Mindössze emlékezetére és néhány forrásra támaszkodott. Bizonyíthatóan egyik forrása Könyves Máté Játéksain c. színháztörténeti összefoglaló munkája. Beszél ugyan egy rendezősége alatt vezetett naplóról, amelynek nem bukkantam nyomára, de még létezésének feltevéséről is le kell mondanunk, ha adatainak sokszor hibás közlését nézzük, vagy akár emlékiratának szerkezetét. Több abban az elkalandozás, az időbeli zűrzavar, semhogy naplószerü dokumentum alapján dolgozhatott volna. Várad! Antal Régi magyar szinészvilág c».könyvében /A kassaiak vándorutja c. fejezet/ ezt irja: n

...A javát fenntartotta egy rendszeresen vezetett jegyzéknapló, melyet a régi gárda egyik vezérlő tagja irt. Hosszú vándorútjoknakc majdnem minden állomásáról jegyzett föl valamit ,... följegyzései a színészet belső életére vonatkoznak..." /423. o./ Váradi idézetei.azonban ennek a munkának, Egy nagyapa regéi unokájának c. emlékiratnak, a részletei. Szinnyey Magyar irók élete és munkái c. lexikonja Szilágyi Pál munkái között emlit egy naplót, amelyet leánya, Bulyovszky Lilla adott ki, s amely 1854 áprilisában jelent meg,