Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
kinek adott szavamat sem váltam be, Ön szánakodva emlékezett rólam több helyütt, de azok a jó pajtások! kikre ezreket pazaroltam, most aljas gúnyszavakkal illetnek! bocsásson meg, tore* delmcs lelkemből kívánom az Isten éltesse sokáig szerencsésen, hogy túlélhesse rágalmazó barátait !" Ezzel elváltunk, ő is elhalt azóta külföldön, mások is itthon, és én még élek, bár szegényül, de mégis elég gazdagon unokáim szeretetében. Gróf Ráday Gedeon a színház - igazgatóságot minden anyagi érdek- és díj nélkül, csupán hazafiságból vállalta el, házilag kezelte, azaz föfelügyelése mellett Fáncsy Lajos (mint ügyvivő vagy főrendező), Szentpétery, Lendvay, Egressi Gábor, Szigligeti, László, Erkel karnagy vezényeltek. Darabok választása, músorozat készítése és szerepek elosztása volt teendőjök, ezen rendszer minden jó és rosz oldalaival 1847 végéig tartá fenn magát, ekkor a gróf Bajzára bizta az igazgatást, de más hivatás várván reá, sokkal rövidebb ideig működhetett, mint azelőtt. Leléptével a gróf E r d é 1 y i t az írót tette aligazgatóvá, de 1848ban bekövetkeztek a válságos napok, 1849 elején Budapest ostromállapotba tétetvén, a drámai színészek nagy része vidékre költözött, drámánk ügye nagyot hanyatlott s tengődő állapotra jutott. Az ostromállapot megszűntével egy kis élénkség mutatkozott ugyan, de előbbi fényét, ruganyosságát vissza nem nyerhette. Ez időben már többször befolyással birt S i m o nt3 i ts János k. tanácsos neveztetvén ki igazgatóvá, mindent elkövetett színházunk ügyének előmozdítására, de nagyobb volt a seb, semhogy hamar behegedhetett volna. Bombázás alkalmával a pesti ideiglenes színház leégett, a mi nemzeti színházunkat is csak a véletlen mentette meg; körülötte, mellette hullottak a vészthozó óriások, többször megfordultam színházunknál, félelem s rettegés kergetett oda mindannyiszor, betekintettem véletlenül a légszeszégető kamrába, s elszörnyedtem látva a kádban meggazdálkodott lég mennyiségét, hosszas unszolásomra eresztette ki Komlóssy Ferenoz a színház gazdája, és hála az égnek, nem telt bele félóra,