Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tulajdonának azt, legalább osztoztak fényében, mert a nagy közönség hol egyik, hol a másik halántékára tűzte. — Operánk is nagy lendületet nyert s külföldön is tekintélyre vergődött, színpadunkra csakhamar neves énekesek és énekesnők elhozák az elismerés babérát : u. m. Lutzer, Hassel t-Barth, Tadolini,Ronconi és neje, Pantaleone, ekkor érkezett meg csaknem 3 évig távollevő assolutánk is külföldről, elég ideje volt átlátni, hogy azt a mit itt vesztett, máshol föl nem lelheti ; a tűz által károsult miskolcziak javára adott operában föllépvén, a multakért bocsánatot kért a megsértett közönségtől, s ez a kiengesztelődés indulatával, részvéttel fogadá mint jeles művésznőt, s így újra szerződtetett. Ez időben szerzé Erkel Ferencz is „Hunyady László" eredeti nagyoperáját. Hangversenyeztek Vieuxtemps, Kellermann, Ghys, Briccialdi, Piatti; Terpsychore is elküldé felavatottjait, a világhírű E 1 s z 1 e r F a n n i t, és Carreit. nemkülönben Weiazné nagyszámú gyermek-tánezosait, — ezek mindig folyvást megtölték színházunkat, s a kinmaradtak nem egyszer zúgolódtak : ,; miért nem építettek nagyobb színházat." Az 18-14-ki év tavaszán B. a nemzeti színház egész személyzetét Pozsonyba vitte föl, hogy az országgyűlési közönség előtt bemutassa az intézet művészeti haladásának eredményét, s ezáltal egyszersmind eszközölje azt, hogy az országos alapítvány kamatjaiból a rendesen járó összeg — azaz azon tízezer forint, is, mely törlesztésre levonatik — jelöltessék ki részére, de ebben czélját nem érte, — azalatt Csabay színtársulata működött pesti színpadunkon. Pozsonyban minden előadásaink kitűnő tetszésben részesültek, folytonos teli ház mellett; mi színészek tán egy régi szokásunk emlékéül jobbadán a „n a p"-hoz czímzett fogadóban voltunk elszállásolva, velem egy szobában volt az igazgató egyik fia, derék szerény ifjú akkoriban ; egy estve játék után megvacsorálva lefeküdtem, belép hozzám, s mintegy szemrehányólag kérdé : „miért nem megy Szilágyi ur a vendégségbe, melyet