Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

seiőnek, s Bécsbe tértekor, feldicsekedett ministereinek magyarországi tisztviselőivel, kik minden kérdésére határozott választ tudtak adni, akár a megyének topographiai fekvéséről, akár a vizek és folyók regulázásáról, akár az astronomiáról stb., még olyanokra is, miről az uraknak fogalmuk sincs ! — Ks ez mind igaz lehetett, azért ne is csodálkozzunk, ha a színészethez is érteni akartak. De a színészet oly tágas mező, melynek határát tökéletesen még ma sem ismerjük, s csak azok tájékozhatják magukat némileg, kik ezen nálunk még csaknem parlag mezőt összevissza zarándokolták; mennyi pusztaságon, homokbuczkákon kellett nekik sokszor étlen-szomjan keresztülvergődni, míg egy kies oázra találtak, hol kipihenték magukat, hol szomjukat egy kis patak enyhíthette. Uj erőt nyerve tovább haladtak, változtak a tájak, hegyes-sziklás vidékeken vezetett az út, — pedig nem is az volt, csak gondolták — nekifohászkodva folytatták azt, de kevésnek sikerült a hegyeket megmászhatni, kivált a gyengetüdejü, vagy roszlábúnak, az ilyen kóválygott jobbra-balra, ha valahogy könynyebben feljuthatna, nem lévén útleírása, végre kifáradt, megtörve testileg, meggyengülve lelkileg, összerogyott, s elhalt; azon kevesek, kik fölvergődhettek, ha nemis a legmagasbra, ezek közöl is kevesen voltak,, kik tapasztalásukat leírták volna útmutatóul, a mult kor vándor-színészei voltak a zarándokok, ezek után okulva, az igaz többen is megpróbálták ez ország belsejébe juthatni, hamarabb is érhettek elődeik nyomán czélhoz , mert a könnyebb utakat kijelölve találták. Azért is Bajza lemondása után egy hétre a részvényes társaság választmánya közöl, — kitűnő, és másként is országszerte ismeretes érdemdús férfiú vállalta el az igazgatóságot, összehivatta az egész színházi személyzetet, s midőn mindanynyian együtt valánk, * első énekesnő vagy ő * első énekesnőt — bizonyosan nem állithatom hogy volt — karon fogva bevezette a színpadra. A legelső villám fejemnek volt szánva. Ezúttal — így szólt az ur — én vagyok a színház igazgatója s tisztemnél fogva Szilágyi urat leteszem az operai rendezőségből — (nem akartam mondani, nehogy zavarba hozzam, mert tiszteltem több