Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

egyebet, mint türelemre utalni színészeit- de boldogult Szerdahelyi József mint operarendező nem birt annyi türelemmel, lemondott az operai rendezőségről, s helyette hosszas kutatás után engem nevezett ki az igazgató, épen akkor, mikor már a színlapokon előre hirdetve volt „Straniera" uj opera kitüzetett. Első teendőm volt ez uj operából próbát hirdetni, össze is gyűlt minden tagja az operának boldogult Heinisch karnagy vezénylete mellett. Először is magamat kellett bemutatnom az Összes személyzet előtt mint jövendő rendezőt, kikértem legyenek szívesek* nehéz feladatomban segédkezet nyújtani, s egyszersmind figyelmeztettem kivált az orchcstrális tagokat, viseljék magukat csendesen, és óvják magukat a színpadra való felcselésektől, mert az orchestrumi tagoknak, ha bajuk van mondják el karmesterökneíí, s az közlcndi velem, s én segítni fogok sérelmeiken, mert nincs egyéb út a közlekedésre orchestrum és színpad között mint a karnagy és rendező. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, még pedig határozottan, hogy a ki ellene vét, azonnal elbocsáttatik. Panninak szóltam, de Panna is érthetett belőle, mert azelőtt egy próba sem folyhatott le, nem épen diplomatikus szóváltás nélkül a primadonna és zenekar közt. Elkezdtük a próbát, én azt gondoltam — miután már előlegesen hirdettetik — be is van tanulva, de bezzeg elbámultam, mert se magánénekesek, se az éneklő kar nem tudott semmit, mi több, a kották oly hibásan voltak irva, hogy maga a karnagy sem tudott kiokosodni. — Azonnal összepakoltattam a hangjegyeket s a karnagy szállására vitettem, megkérve őt igazgassa ki a partiturát, és a hangjegyeket; egy jóravaló kottamásolót adván melléje. A karszemély7etnek azon ajánlatot tevém, ha holnaputánig betanulják szakmájukat, két hétig szünetet engedek ; meg is Ígérték, azonnal hozzáláttak a tanuláshoz délig, délután két órától estig, reggel újra 8 órától délig, stb. ekkor a magánénekesekhez fordulva mondám : „Ugy hiszem önök nem fogják magukat megszégyenítni engedni e kottát nem ismerő karszemélyzet által" — s ez hatott! Másnap estve előadás után,