Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

À proionotárius fölolvasá a folyamodványt, melyben elősoroltatott a színészet szükségessége és haszna mind nyelv, mind erkölcsi tekintetben — lassú moraj — mint a tenger mikor vihart érez —végre kitör, még nagyobb lárma, kiabálás mint elébb — csakhogy egészen ellenkező értelemben. „Éljen Kelemen László ! éljen ! ez az igazi magyar, ő a nemzet dicsősége ! ő a magyar nyelv megmentője ! stb." Végre az országgyűlés törvényképen megrendelte, hogy a magyar theatrális társaság mindenütt, a hol jónak találja felütheti sátorfáját s mutatványait illendő bementi díj mellett producálhatja, sőt az oly helységekben is. hol időjárás, vagy tüzvíz által károsult a nép, három productiót kötelesek a helybeli elöljárók nekiek megengedni. így jött le Pestre, hol már több tagja lévén Kelemen Lászlónak , kiket a maga költségén tartogatott és táplált majd egy évig — rendelkezett — de bizony sok idő került bele míg Buda-Pesten játszhatott, mert a német director nem egyezett •bele egyhamar — de minek irjam le mindazt a mi már sokszor íratott — elég az ahhoz — szívemre kötötte hogy a színészetet pártoljam, •— sőt magam is legyek színész, — mert el fog jönni egykor az idő, mely nem nélkülözheti a színészetet, s nem lesz a színész kidobott tagja a társadalomnak, s átlátandja egykor a nemzet, hogy csak akkor foglalhatja el méltó helyét a nemzetek sorában, ha nyelve tiszta, ha tudósai, művészete, s nemzeti színháza van s t. ef. nem tudom minden szavát leirni, mert akkor talán nem is értettem mindazt a mit mondott, de hogy nagyokat , s fontosakat mondhatott, ezt elhiheti mindenki, mert erős fogadást tettem előtte hogy szinésa leszek. S mit Ő kezdett, folytatni fogom míg élek, míg e nemzetnek magának színháza nem lesz ! — Ó keblére vont, megcsókolt, pár könye arezomra hullott, s megáldott ! Szegény anyám meg sírt, rettegett, mert félt hogy csakugyan komédiás leszek, pedig „a magyar komédiáson nincs, nem is lesz Isten áldása !*

4 — Nagybátyám megnyugtatta anyámat ! — én pedig logicát végezve lettem szinész — hogy mennyire