Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

a vármegye is a státusok pénztárából egy színerkélynek fizi elrendelje olymódon, hogy az számszerint meg nem neveztetvén, a színésztársaságnak nyereségére legyen. — Végre azt javasolja, hogy mind a megyében található nagyobb közönségek, járásbeli főszolgabíró urak, mind pedig sz. kir. Buda és Pestvárosának tanácsai különös levél által felszólittatnának , hog^ az előbbiek, valamint eddig is több ízben segitették a magyar játékszínt, tőle cz alkalommal is segedelmöket ne vonják meg, úgy a fővárosnak tanácsai által a kebelökben megnyitandó előfizetések összcszedésében munkás segítséget nyújtsanak. A megyebeli egyes hazafiaktól beszedendő előfizetéseknek, és aláírásoknak összegyűjtésére járásbeli fő- és alszolgabiró urak , úgy szinte a Pesten és Budán lakó nemes uri rendeknek felszólítására Zlinszky János főszolgabíró urnák felügyclése alatt némely individuumok meghivatnának. — Végre hogy a theatrális cassának, mely az előadásokból naponkint beveendő és az előfizetések által begyűjtendő pénzekből fog állani, ellenőrzésére sz. kir Budavárosának kapitánya Vahlheim János ur, a ki ezen felvigyázást el is fogadta, bízatván meg, a bemutatandó számadások a kiküldöttség által megvizsgáltatva fertály csztendŐnkint a vármegyének a pénztár állapotjáról tudósítások tétessenek : valamint végre a darabok előadása, és megválasztása tárgyában Fáy András és Döbrentei Gábor táblabíró urak kérettetnének meg arra, hogy a színésztársaságot tanácsaik által elősegítsék." V é g z é «. ,.Különös megelégedéssel értették az egybegyűlt Karok és Rendek sz kir Buda városának abbeli ajánlatát, hogy nemcsak a magyar színésztársa.sAgnak a concursus alkalmával a német társaságok fölött elsőbbséget adni, hanem még a megszabott rendnek, mely szerint a' játékszín csak 3 esztendőre szokott árendába bocsáttatni, a magyar színésztársaság iránt való különös tekintetből megváltoztatását is annak utján kieszközölni, é» annak idejét egy esztendőre alaszállitani kész legyen, valamint szinte sz. kir. Hudavárosa kapitányának Vahlheim János urnák a pénztár ellenőrsége felvállalásában ti nemzeti játékszín iránt bizonyított lelkes igyekezete újabb kezességet nyújt, hogy a társaságnak czélba vett megállapítására teendő áldozatok nem lesznek óhajtott siker nélkül. — Egyébiránt a depu-