Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

A MAGYAR SZÍNÉSZET TÖRTÉNETE BUDA-PESTEN. (Ujabb szakasza a nagyapa regéinek). Térjünk vissza egy kis időre, s tekintsük meg a Kap-ár tőlünk elvált társaink működését: Ők Kassáról Rozsnyóra, or. nan Váczra rándultak színi, azaz dráma- s vígjátékaikkal ; pünkösd tájban a vezértagok — Páli Elek , B a r t h a János, .V egyeri Károly és Telepi György — Pestre jöttek körültekintendök , sorsukon segitendők — mert szűk jövet!elmeik miatt csak tengődtek, — hát ha a budai várszínházban ad .hatnának előadásokat? E végett folyamodtak is a városhoz, melyre szives választ nyerve, megkezdették előadásaikat, a színház is ekkor bérbeadandó volt, szerették volna kibérleni, de társaságukat mindamellett is, hogy néhány jeles egyénnel dicsekedhetett, mégis gyengének tartották egy évi folytonos működésre, tehát ily folyamodványt nyújtottak be Pestmegye remiéihez : „Tekintetes karok és rendek ! *) „Félszázada, mióta ns. Pestvárosában magyar színjáték „kezdődött, s a nemzet máig se tekintheti sem Pesten sem Bu„dán, országának e két fővárosában állandó, saját játékszínét' „Eleinte hosszabb, majd későbben, haladás helyett, mindig röv

:„debb ideig tartogathatta fenn magát egyegy színész-tá „Pesten vagy Budán, s ha buzgottak is a nemzeti nyelvér „zatok, mindenik társaságnak csak apróbb magyar vár- *) Ezen nevezetes eredeti okmányok közlését bárkisíé terj< '-ne?bek, miután ezek nemzeti s-zínmüvészetünknek alapkövei itt a KÖZ' :>*V.« kegyeletünk a mult iránt mellőzni nem engedte. ^ z -