Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

műveltségével, lelkiismeretes felkészültségével. Éles szemmel figyelte társait, jogosan kifogásolta mind művészi, mind emberi magatartásukat. Örömmel üdvözli a társulatnál olykor megjelenő fővárosi színészeket: Megyeri Károlyt, lendvay Mártont, akiktől sokat lehet tanulni. Hü képet kapunk a szekerezésről, a gyaloglásról, az alkalmi játszóhelyekről, a kocsmatermekről, sőt a fosztogató betyárokról is. Bár elsősorban a színészettel foglalkozik Szuper, de feljegyzéseiből nem hiányzik a kor társadalmi képe sem, hiszen a politika, a társadalom fejlődése, haladása beleszól a szinészet mindennapi életébe is, nem is szólva a márciusi forradalomról és a szabadságharcról, amely egész nemzeti színjátszásunkat átalakitólag érintette. Szuper Károly - amint azt naplójában is irja - 1821. május 28-án született Kiskunhalason. A naplóban feljegyzett színészi pálya után 1852-től színigazgató lett és színtársulatával többnyire a dunántúli városokat látogatta. 1852 és 1857-ben Szőllősy Mihállyal együtt társigazgatója volt a székesfehérvári társulatnak, 1860-6l-ben Győrött igazgatott, 1863-ban ismét Székesfehérvárott, majd 1871-72-ben Kaposvárott találjuk. Közben 1856-ban vendégként fellépett a Nemzeti Színházban, de a fellépés nem eredményezett szerződtetést, s Szuper továbbra is vidéki.társulati igazgató maradt. 1880-ban a Várszínház ellenőre, majd pénztáros az Országos Színész Egyesületnél, később a Nemzeti Színháznál, végül az Operaháznál. 1888. november 15-én szülővárosában ünnepelte színpadra lépésének félszázados fordulóját, s .fellépett A peleskei nótárius

ban. Budapesten halt meg 1892. szeptember 18-án. Mint szinész a komikus szerepkört töltötte be. Már fiatalon megbizták rendezéssel, s pályája későbbi szakaszán igazgatóként is játszott és rendezett. Nincs adatunk arra nézve, hogy a kor szokása szerint fordított volna