Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

SZUPER KÁROLY SZÍNI NAPLÓI 1821—50. 1821-ik év május 28-án születtem Halason, melynek főgynina siumában végzem tanulmányaimat is, egész a bölcsészeiig, a midőn atyám, ki városi tanácsos volt, kiterjedt tulajdona és haszonbérben bírt gazdasága kezelése végett, kedvem ellenére, maga mellé vett. Atyám bármint igyekezett is velem a gazdászatot megkedveltetni, lelkem a prózai gazdászat foglalkozásaitól szünetlen a szépirodalmi művek olvasásához vonzott s valóban két évi kéntelen-kedvetlen gazdászati életem ideje alatt több tanulmányt merítettem szorgalmas olvasásom által, mint tíz évi iskoláztatásom alatt, mely időben a meddő latin nyelv begyakorlásával ölték el bennünk a tanulási erőt és kedvet. Színészeti vonzalmam már gyermekkoromban jelentkezett, s valóban mikor felcseperedtem, már oly nélkülözhetetleneknek tartottam a színház látogatását, hogy ha szöknöm kellett is, de mégis megnéztem minden előadást. Atyám felvilágosodott ember lévén, a színészetet már akkor nyelvünk pallérozójának s nemzetiségünk egyik t'en tartójának tartván, nem csak hogy ő maga szívesen látogatta a színházat, de a színház folytonos látogatását gazdászati két évem alatt nem csak hogy szívesen elősegíté, de alkalmat nyújtott az egykorú színirodalom összes termékeivel való megismerkedésre, sőt kedvvel fogadta és támogatta azon műkedvelői előadásokat is. a melyeket a halasi deákokkal, volt tanulótársaimmal rendeztem. 1837 télutó havában tettem első nagy utamat é3 pedig Debrecenbe. Az út szörnyű bajokkal járt s teljes hat napot vett igénybe a nagy sár miatt. VeszŐdségeiinet azonban hamar feledteté debreceni tógás diák bátyám, ki első este mindjárt színházba vitt, hol Fáncsit láttam mint vendéget föllépni «a 30 éves kártyásban", kinek a művészi játékát sohasem feledtem el. 1838-ban ó'szssel vitt fel atyám Pestre az előző évben megnyílt nemzeti színház megnézése végett. Hét napot töltöttünk Pesten, s ezalatt megnéztük minden nevezetességeit, de nekem legtöbb élvezetet, nyújtott a színház, hol három előadást láttam : u. m. ((Ismeretlen nő» operát Schodelnétól, «Kronsteini harcjátékot^ Komlósméval,