Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

játékot, s hozzáfogtunk a próbához. —- Egyszer csak dobpergést haljunk, megszólalnak a trombiták, alarmirozzák a katonaságot és nei|i telik; belé egy óra, mintha a szél hajtotta volna el őket, ágyús­tól^ munitióstól, szerezsánostól tovatűntek. Kiszorította őket a győz­tes magyar hadsereg közeledésének híre. Mi pedig végtelenül örvend­tünk, hogy megszabadultunk a mai kényszerelőadástól ! Veszprém, március 25. Szőllősi barátom unszolására hatan elha­tároztuk, hogy oly területet keresünk, a hol béke honol, miután pedig ilyennek tekinthető a Dunántúl, hol Hetényi társulata egye­dül működik, elhatároztuk őt felkeresni. Ma délután értünk ide köd és hó 'által verve. A közönség most is oly művészetpártoló mint azelőtt, a hazafias lelkesedés azonban már le van nyűgözve. Szám­talan policáj-spicli forog köztünk, kik az emberek hazafias érzéseit fürkészik, és öt forintért eladják embertársukat Judásként ! Veszprém, ápril 9. Mióta Hetényi társulata vélünk megerősö­dött, szép jövedelmeink vannak, kivált mióta Szabó Károly és neje, az országszerte ismert «Szép Szaboné» (Hóman Lotti) is hozzánk csatlakozott. Valóban, a jelen harcias és zűrzavaros világban szer­vezni sem lehetne jobb színtársulatot. Meg is volnék elégedve, ha igazgatónk felől nem kellene azt tapasztalnom, hogy mindaz a tö­mérdek ferdeség és nyegleség, a mit róla a színészkrónika regél, nemcsak hogy az elsőtől az utolsóig igaz, de naponkint szaporodik is. Veszprém, május 19. Két hónap óta sok nevezetes eseményt értem meg Veszprémben, de a mennyi örömet éreztem, csaknem ugyanannyi fájdalom is gyötörte lelkemet. A német had futva fut ki hazánkból, de iszonyú volt látni, mint viszik magukkal mint foglyokat a lelkes honfiakat, mint gróf Batthyány Lajost, az első magyar ministerelnököt, gróf Károlyit és többeket, kikkel nem is mertek megállani a városban, tartván attól, hogy a nép kiszabadítja őket. A városon kívül állott meg a század katonaság, mely kisérte őket, s míg a kiséret pihent, a grófok leszállottak hintóikból. A kato­naság kört képezett s ők, a dicső férfiak e körben kénytelenültek sétálni, kitéve a szélnek és nap hevének. Én nem állhattam meg, hogy kalapomat ne emeljem honom ezen nagy fiai előtt, mire egy polyák katona szuronyt szegezve jött felém és parancsolá, hogy fel­tegyem a kalapomat. Batthyány ezt észrevette s kezével intett felénk. Talán vigasztalni akart, talán búcsút intett. A szentgáli nemesek, mint hírlik, a Bakonyban meg akarják a foglyokat szabadítani, leverni akarván a kisérő századot. Oh bárcsak sikerülne ez nekik ! Csakhogy lőfegyver nélkül ez bajos dolog, még a Bakonyban is. A fegyverek pedig most be vannak már szedve, még a szentgáli királyi vadá­szoktól is. Ggíír május 22. Ma Hetényivel és Horváthtal Győrbe rán­dultunk széttekinteni, hogy t lehetne ? e ott a magyar, hadsereg előtt színi előadásokat tartani. Utunkban Győrhöz köaaled?*e örömrival-

Next

/
Oldalképek
Tartalom