Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

megelőzve minket Marosvásárhelyről jött ide, de nem volt képes "a színházba behozni e város magasabb műélvezethez szokott közönségét. Az .0 megelőzése minket nem igen rontott meg, de találtunk itt ennél nagyobb hkadályt, s ez Boscó, a világhírű bűvész, ki most járja be Magyarország nagyobb városait. 0 is az aradi vásárra jött, sőt előadást sem tart vásár előtt, csak a nagy hűhót csinálja, úton-útfélen híreszteli magát, s minthogy a számunkra épített színpadot ő nem kaphatta meg, pompás színpadot építtetett magáoak a «Fehér kereszt» szállodában. Este Komáromiék utolsó előadását néztük meg, mely elég gyenge volt, s így nem csoda, hogy megbuktak. Arad, jtdius 8. Kétszer láttam a nagyhírű Boscót, először pénzért és megbántam, ma ingyen és ezt is megbántam, harmadszor ha talán ő fizetne se nézném meg, ki nem egyéb pénzcsalónál, mert haszontalan kártya és kendőjátékai egy fillért sem érdemelnek. Nagy híre és csodatételei csak ámítások, melyek haszontalan pletykán alapszanak, melyet maga bíreszteltet segédei által. Nem elég, hogy a vásári jövedelmeket elvonta tőlünk Boscó, hanem a vásár elmultával még bérletet is akar nyitni s tovább is zsarolni a közönséget, hanem mi is szépen elejét vettük, elriasztottuk Aradról. Csak azt vártuk eddig is, hogy mely nap nem tart előadást ő, hogy az nap adhassuk mi a színházban az «Ál-Boscó» paródiát, melyre már napok óta készül társaságunk ezermestere, Futó, ki a bűvészetet csak úgy érti, mint Bosco, csak készületei nem voltak hozzá, ezt azonban a mennyire lehetett, most elkészítette, s minthogy hétfőn Boscó nem tartott előadást, mi nagy .felragaszokban hirdettük az «Ál-Boscó» előadását, melyen ízről-ízre azon mutatványokat ígéri az «Ál Bosco», melyeket Boscó produkált, s melyek a közönséget leginkább bámulásra ragadták, megtoldva még azon nyilatkozattal, hogy minden mutatvány után annak titkát is felfedezzük. Arra aztán ugyancsak kíváncsi lett a közönség, hogy Bo3có minden titkát megtudhassa, s rohant a színházba. Még maga Boscó is páholyt vett, s páholyból nézte, hogy Futó tökéletesen úgy maszkírozva, mint ő, lépett a színpadra. Már ez nagy tapsot idézett elő, hát még mikor Futó először megcsinálta Boscó legnehezebb műfogásait s utána megmagyarázta, hogy mindez nem ördögség, hanem csak egyszerű szemfényvesztő hókus-pókusz, mit akárki megcsinálhat, csak gép és ügyesség kell hozzá. Ekkor óriási tapsvihar tört ki, mit egy ideig csak nyughatatlankodva tűrt el Boscó a páholyban, de mikor látta, hogy virágbokrétákkal árasztják el az ÁlBoscót, akkor dühösen elhagyta a páholyt. Reggel a bérletpénzt visszaküldözte, öszszepakolt s elhagyta Aradot, átlátva, hogy többé itt nincs mit keresnie, mert művészete kudarcot vallott. A vásár elmulta utáni eltávozásával mi nem sokat nyertünk, még legtöbb jövedelmet ma csináltuk az utolsó előadásunkkal, melynek felerészét