Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)
operája, azért szép szerérel túl akarnak rajtunk adni, a már komikust is kerestek helyemre, de a közönség figyelmeztetésére jobbnak látták a dolgot abbanhagyni. Ez magában véve csekélység ugyan, de önérzetes embernek mégis fáj áz ily alattomos ármánykodás. Miután látom, hogy dacára annak, hogy e társaság operatársaságnak nevezi magát, csak a drámával lehet biz ezt fen tartani, s akárhányszor megtörténik operai előadáskor, hogy egyik vagy másik operai tag csekély rekedtsége végett is, nem mehet az opera, akkor csak küldenek hozzám, hogy gondoskodjam drámáról, még pedig úgy, hogy az operai tagok mentek legyenek tőle, akkor aztán tessék elŐállani, néha délután 4—5 órakor, még sem volt soha fennakadás a drámával, még akkor sem, mikor csak én. nőm és Szerbényi hárman voltunk drámai színészek. Még három személyivel is képes voltam rögtönözve előadást tartani, mind e mellett kettős iparkodásom és szorgalmam mellett sem vagyok képes a társaság érdekét fentartani, sem az igazgatók tetszését megnyerni. Máshol felényi dologgal többet tehetnék, de itt az opera csak hátrányára van a színészetnek, mert maga az opera is tökéletlen, mert csak kontárkodás az előadásuk ily csekély erőkkel mint itt vannak, a drámára pedig lealázó, mivel háttérbe szorítja s haladását gátolják. Szabadka február 21. Igazgatóságunknak — melynek tehetsége és akarata Gócsnéban összpontosul — azon bolond gondolatra jött, hogy Szabadkát most, midőn legjobban megy dolgunk, elhagyjuk, pedig csak még most jönnek a böjti unalmas napok, melyeken sehová sem tud menni mint színházba e vigadni szerető szabadkai nép. De hiába ! Gócsné íaschéba jött a másik énekesnővel Baranyinéval, s a közönség bizonyosan nagyobb részben hajlik Baranyinéhoz, tehát e véget el keli hagyni Szabadkát. Ennek okvetlen ellenszegültem volna, ha ma meg nem jön Szegedről az engedély, s így bízom hogy böjtre még nagyobb közönség elébe léphetünk, hol a dráma is inkább becsülésben részesül mint az opera, annyival is inkább, mivelhogy egyik énekesnőnk tőlünk elmaradván, bizony egy énekesnővel nem sokra lehet vinni és igy a dráma okvetlen előnybe fog jönni, nekem pedig ez a főóhajtásom. Abban is előnyös ez átköltözés, hogy Szegeden közel leszek Halashoz, hová elvonulhatok, ha baj találna lenni. Szabadka, február 23. Ma Chi a bai né és Szathmári Dani vendégem volt Bajáról. Chiabainé fel is akart lépni mint vendég, de Gócsné ellenszegült, tartván attól, hogy minden drámai dicsősége tönkre silányul mellette. Chiabainé addig nem hagyott békét, míg meg nem ígértem, hogy húsvét után újra velők fogok pályázni. Igazán jobban meg is untam Gócsné directióját, mint Chiabainéét, mert habár úgy az egyik, mint a másik uralma nem valami dicséretre méltó, de Chiabainé mégis jobban lűrhető, miután ő több műveltséggel bír, s a dráma érdekében erőszakoskodik, s nem is Szuper-Kinti? tzíni naalÁi 1321—5£L 4