Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

lenceí nő» került színre, s éz utóbbi, alkalommal mindkét prima donna játszott. Természetes, hogy majd megsiketültünk a nagy zajtól, melyet a katonatisztek vittek véghez; ordítoztak, karajokat csörtették, midőn De-Caut kihívták. A diákok pedig ezek dacára még nagyobb zajt iparkodtak csinálni, s mikor Kesziné előjött, éljeneztek torokszakadtából, tapsoltak tenyérdagadásig s bunkós botokkal verték a galléria oldalát. Halas, március 21. Kecskeméten, hol egyetlen kis fiamat át kelle adnom az anyaföldnek: nem tudtam tovább maradni. Viradatkor indultunk el Kecskemétről, miután Szabónak megigértem, hogy rövid idő multával visszamegyek. Különös örömet szereztem eltávozásommal Petőfinek, mert éppen Lear királyra készültünk, melyben ő nagyon óhajtotta a bohóc szerepét játszani, de a társulat nem adta neki, hanem nekem, s most én távozván, búcsúzásunkkor átadtam neki a szerepet, megígérvén neki, hogy addig vissza nem megyek Kecskemétre, míg ő azt a szerepet játsza. Hat órakor érkeztünk Halasra s édes volt a viszontlátás, kilépvén a színészet köréből ro* konaim közé. ; Kecskemet, ápril 17. Szabó, volt színigazgatóm ismételve nyakamra küldvén meghívóit, az által ráengedtem magamat arra beszélni, hogy az ő társulatával megyek pályázni, azt állítván, hogy sikerült neki a pozsonyi országgyűlés idejére a német színigazgatóval oly szerződést kötni, hogy felváltva tartsunk magyar és német előadást. Ez elhatározó volt nálam, s ma elindultam nőmmel Halasról. Három órakor délután értünk Kecskemétre, a hol mindjárt megtudtam, hogy a színtársulati dolgok máskép állanak, mintsem gondoltam. A társaság nyakig el van merülve adósságba s az .aréna még most sem készült el. A mai ünnepen is a színházban tartanak előadást, sőt tovább is ott szándékoznak játszani, mivel Barthánét várják Pestről vendégszereplésekre. Mig távol voltam, többen elhagyták a társaságot, Petőfi is elment és pediglen Pestre. Lassankint tudtam meg csak a társulat rosz helyzetét s megbántam, hogy miért nem mentem inkább Fehérvárra, ott legalább az ünnep és vásár szép jövedelmeket hozott volna. Kecskemét, ápril 20. Ma volt Bartháué első vendégjátéka s alig jött néhány ember a színházba. Háromszor is hirdettem, 1-ör, hogy nem lesz előadás, 2 or hogy leszen, 3-or hogy Bartháné rekedt ; míg végre collectât szedtek össze a költségekre s így adtuk elő Micbánt. Kecskemét, ápril 30. Már kétszer is hirdettünk utolsó előadást, még is itt vagyunk. Szabónak nincs pénze, hogy kimozdíthassa a társaságot ; sem az általunk építtetett arena, sem a pesti vendég föllépte nem hoz többé jövedelmet. En már szinte elhatároztam, hogy csakugyan mégis elmegyek innen Fehérvárra a Győri-társasághoz, de ma olvasom a «Hirnökben», hogy Fekete már Pozsonyban van, s építteti az arenat». Ennélfogva vagy igazgatóm állítása szerint : mi,