Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

December 20. Tíz órakor próba roU, Délutáx jöttek nőm barátnői, a Nagy kisasszonyok, Petőfi és beszélgetve mulattunk. Estefelé én átmentem Petőfihez, újabb dolgozatait áttekinteni. Minthogy a normanapok beálltak s ma, bár vasárnap van, nincs előadás, újra átjött hozzám Petőfi s olvastuk a Karthausit. December 31. Ez évben utolszor veszem kezembe tollamat napnaplóm írására, ha az év elmerül is a feledés tengerébe, emléke némileg maradjon s ez iromány- mintegy kivonat legyen életemből, mint csontváz az elenyészett részekből. Befejezem hát e nappal az 1842-őt, s feljegyzem mai tetteimet. Reggel átjötf hozzám Petőfi s énekpróbára mentünk, de minthogy itt nem volt ránk szükség, ő elhívott a könyvkötőhöz s onnan az olvasókörbe. Délután olvasgattam, midőn hozzám jött Petőfi s hívott, hogy menjünk ki a temetőbe s nézzük meg Erdős sírját s az év utolsó napján- emlékezzünk ineg színészetünk nagy halottjairól. Es ott a jeles színész sírja fel«tt elmélkedésbe eredtünk az emberi mnlandóságról s egy sobaj emelkedett keblünkből. Épen egy gazdag halottat temettek nagy pompával, a mi jeles pályatársunk kopár sírja mellé. Hazatérve, az emberi jellemek különös volta s alacsonysága volt beszélgetésünk tárgya, mire okot szolgáltatott társaságunk jelen állása, hol az ármány nagyon elharapódzott, úgy, hogy némelyek még a csalásra is rávetemedtek s tegnapi számadásunkban a bérlet egy részét elakarták sikkasztani. Az oppositiót én, Petőfi, Fekete Soma és Némethi képezzük, de bajos boldogulnunk, midőn a főbbek ellenünk vannak Különösen nagyon ellenünk vannak : Török és Almási. Hazatérve meglátogattam igazgatónénkat, Szabó Józsefnét, a művelt lelkű nőt, kit férje nagyon elhanyagol, pedig ez mágnási vérből származott, férje pedig ... . Istenem, mily különbség! Esti hét óráig beszélgettünk Petőfi és én : vele, akkor hazatérve, családom és házigazdám családjával töltöttem az év utolsó estéjét. 1843. január 2. Tegnap az új évet oly civódásal kezdtük a próbán, hogy e villongásokból az tetszik ki, miszerint ez új évi előadásunk utolsó leszen Székesfehérvárott. Aztán apostolok oszlása fog bekövetkezni. Ma reggel gyöngélkedésem miatt tovább nyugvám ágyamban a szokottnál, meglepett Nagy Tini, aztán Petőfi. Utóbbi az olvasókörbe hívott, hol a két Karácsonyi urakkal beszélgeténk. Ezek édesatyja volt az első magyar színészet alapítója Fehérváron. 0 vitte fel a legelső színészetet még a mult század végén bemutatni a pozsonyi országgyűlésen a karok és rendeknek. Innen felhívattam a színházhoz tanakodni, hogy mitévők legyünk s határoztuk, hogy még négy előadást tartunk itt, a legújabb darabokat. De ma már annyira széthúz társulatunk, hogy alig lehet őket próbára összehozni, mindegyiknek más a célja s egy új directió is alakul, valami Veres nevezetű díszletet festett és néhányad magával falura szándékozik. Még Török és Munkácsiné is ezekkel akarnak