Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

felyűlmúlhntatlan akadályokat talál, ott reá elszántságában szerencse mosolyog. Szinte kinszeriilve tette a' tagok" vezére Ernyi Mihály az utat Pest fele, hogy a" né* met játéksszini Igazgatósággal a* nemzeti színész Társaság" számára a* két anyaváros játekszincben>ngetieUm napokat eszközöljön, ki. De a' sors még is kedvezett, mert több alkudozás után közöltök a'Szerdai és Penteki napon való játszás , a' jövedelem' negyedrészének át engedésével, megalapítódott. E' szerencsés (?) hírrel visszaérkezvén ve/éitag Ernyi Mihály , 70 játékdarabok" előadása után a' Társaság búcsút vett nemes Szegeti városától, '« sz. György* havában Debreczen felé még egy kerületet tévén Pünkösd' hs

v

a* 1-ső napján Pestre megérkezett. Miilyen előérzés és aggódás fogta-el hazánk' nagyjait ezen új sarjodzás megjelenésével ? — Inkább akarták volna ők , a* Társaság' hazaszeretetének ezen jelenségét eltitkolni , mint a' nemzetnek — ne talán más nemzetekhez hasonlítva , — hijányossá-