Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

vagy harmatlát annak vnla kénytelen , szolgaként adóul fizetni* Lehetetlen lett igy a' mezején a' szépmüvészségt miveltségnek a

1 nemzeti kifejlődés ., a' színészi jobb talentumot sem bizonyos eitlem SOMA becsbe jutbatás nem Ösztönre , míg több nemes vármegyék előre látó atyjai meg nem indulónak fentnaradandó életre hozni az oszladozott magyar játékszínt sorvadozásábol. —A' mostani idő végre az Ország főbb városaiban is jobban látszik kedvezni e' tárgynak* A

1 nemzetnek, közelebbi ország gyűléseken közösen kimondott kívánságát nyeltéért, tőrvénnyel erősítette meg 1830-bau szeretto tisztelt Királyunk ő Felsége, \s azóta o' magyar földnek eddig nem magyar nyelvü lakosai is nagyobb tekintettel vágynak, a" kitalálókban is már szükségessé tétetett nyelvre, "s igy. a' honni játékszínt is szívesebb ápolás kezdi védeni. Példáját tapasztaltuk mi ennek Tekintetes Karok és Kendek sz. kir. Buda ns Főtárosabau, mely azon általunk hálával f-m-