Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

hány vonásában mégis eltér attól. A piarista pap—tanár írása meglehetősen komoly magyarázó és kiegészítő jegyzetapparátussal készült. Könyves ezeket a hitelességet bizonyító közléseket nem vette át, legfeljebb hivatkozik rájuk. Ez a megfontolás persze teljesen érthető,Ő nem lehetett annyira igényes, mint elődje, hisz a zsebkönyvek átlag polgár olvasóit nem terhelhette olyan kitételekkel, mint Endrődy azt az igényesebb, műveltebb literátor-réteget, amely a drámákat nemcsak nézte, hanem olvasta is. Nem említi ugyan Könyves forrásként, de feltehetően merített Benke József 1810-ben Pesten megjelentetett zsebkönyvéből, amely a szokásos színházi adatok mellett foglalkozik "A Nemzeti Játszó Társaságnak történeteivel 1806-1810" között. Könyves munkájának gondolatmenetén, megjegyzéseinek hasonlóságán érezhető Benke írásának ismerete. A Benke idézett munkáját követő években tartalmaztak a zsebkönyvek egy-egy rövid történeti leírást, rajta kivül Göndör István, majd pedig Koncz József ságóktól. Könyves, ha ismerte is mindezeket, nem merített feltétlenül mindegyikből. Ezek részletesen írnak bizonyos eseményékről,amelyekről Könyves alig tesz említést. így például Vida László színházvezetői érdemeiről, mecénási tevékenységéről Könyves alig szól, holott a 10—

es évek zsebkönyvei mind részletesen méltatják Vidának a második pesti magyar társulat körül szerzett érdemeit. Ennek persze lehetnek egyszerűen szubjektív okai is. Számon tartunk még néhány vidéken megjelent zsebkönyvet, amelyek egy-egy helyi társaság rövid históriáját adják, de akkora súllyal nem bírnak, mint az eddig említett munkák. Elvileg elképzelhető, hogy Könyves azokból is merített, de sok segítséget nem nyújthattak neki, mert legtöbbjük, ellentétben szerzőnk munkájával, nem sok felhasználható tényanyagot tartalmaz. Ezeken túl tehát maradt Könyvesnek is a magamegélte események leírása, s miként Endrődynek, a másoktól hallott elbeszélések kritikus rögzítése. S