Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

De még eddig Honnyi nyelven Állandóul ne* folytatott, Nem lévén tulajdon Háza , Mrlj be gyakeróltatthasték. Kb imé most, Magyar Mú'sánk Mflpomme', Tudományja Játékait, mely disses step KpUletbe határozta! Ennek már állandósága Édes reménynyel biztathat t Hogy a" mi eddig bólttőbe Rengett, olykor el It aludt; Itt', a' Nemiét Hajlékába Gyarapodik, nagyra terjed. Ezen Remény ösztön arra, Hogy mi legytlnk oly' merészek Ezen szép nagy Mesterségnek Ábrázolását kezdeni. Szokása az a' Magyarnak : Hogy tulajdon lakó Házát Bar. iiral fel szentelje ! Úgy regyétek azért kérlek , Es

1 Hazafi indulatunk, Mint «' Szinnek óly Innepél, Mellyen Hazánk* Szeretete, A* Nemzeti tiszta érzés,