Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

V. fejezet - Az államosított Fővárosi Nagycirkusz első tiz éve

A cirkusz revüsitése (táncok, keretjátékok alkalmazása artista tartalom helyett és rovására) a Városi Cirkusz múltjában mindig zsánerszegényedéssel, műfaji zavarokkal, a közönség csappanásával járt. így volt ez Wulff első elutazása után (1895)» Így volt Beketow I. világháborús műsorainál, vagy a harmincas években Beketow Sándor ós Árvái Rezső működése időszakában. A revüsités, a műfajtól idegen műsorok cirkuszi bemutatása után a tőkés vállalkozók vagy tönkrementek, vagy kénytelenek voltak visszatérni az eredeti cirkuszi előadásokhoz. Az 1951-55-ös időszak az erősödő revüsités korszaka volt. Példák: 1951: Vidám tavaszi műso

r, Npk a porondon (keretes, revü műsorok); 1952: Civil a porondo

n (Latabár Kálmán főszereplésével), Humor jegyébe

n, Helyet a nőkne

k, Éjfél a porondo

n (kabaré-, varietészerü előadások); 1953

1 Totón nyert boldogsá

g (kisoperett); 1954: Mese a cirkuszba

n stb., stb. Fenti műsorok mindjobban a keretjátékot erőltetik, színészeket léptetnek fel a porondon, mint attrakciókat. Ez időben állandó vendégként léptek fel a cirkuszban: Latabár Kálmán és Latabár Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Pongrácz Imre, Halmay Imre, Keleti László,Bilicsi Tivadar, Kiss Manyi, Marietta, Harsányi együttes stb., stb. A közönség tódul az előadásokra ("esztrád korszak"). Azonban a nagy számban helyetfoglaló nézősereg nem azonos a cirkusz barátainak táborával, mely megcsappan, s az esztrád korszak végén a művészeti vezetőség szomorúan veszi tudomásul a cirkusz elnéptelenedését. Többek között a keretjáték mindenhatóságának elvét ülteti gyakorlatba a Mese a cirkuszba

n cimü műsor. Ez az előadás valóban tetszetős rendezéssel, látványos revükerettel került bemutatásra. Mindezt azonban egyenesen az artistaszámok rovására valósitotta meg. íme a műsor: - 63 -