Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

IV. fejezet - A Fővárosi Nagycirkusz munkája 1945-1949 között

IV» fejezet A Fővárosi Nagycirkusz munkája 1945-1949 között A második világháború utolsó esztendei, a hosszú bu­dapesti ostrom nem kimélte a magyar cirkuszokat és artis­tákat sem. Artistáink jórésze ezen események során szét­szóródott; egyesek vidéken, mások külföldön rekedtek; számos cirkuszi embert deportáltak vagy megöltek, sok szám külföldön vesztegelt. Budám még tartott az ostrom, messziről dörögtek az ágytik, amikor az erzsébetvárosi SZDP helyiségben össze­jött néhány pesti artista és vállalkozó, hogy meginditsa a cirkuszi munkát. A szervezkedők között hangadó volt Göndör Ferenc akrobata (Magyar csoport), Göndör Miklós (Corodini bűvész); ott voltak Árvái Rezső vállalkozó (ré­gebben cirkuszi konferansz), Szentiványi Kálmán, a MAE korábbi elnöke, Hajnal Elemér varieté táncos, Drumár Béla bűvész és mások. A megbeszélés két témát érintett: a pesti cirkusz- és varietéélet meginditása, valamint a Fővárosi Nagycirkusz üzemének megszervezése. A Göndör testvérek és Árvái Rezső vállalták, hogy megszerzik a Szociáldemokrata Párt ajánlását a cirkusz bérletére; Szentiványi, Hajnal, Drumár pedig felkeresték a Pesten élő artistákat a MAE munkájának megszervezése érdeké­ben. (1) A pesti harcok elültével, az ország teljes felszaba­dításával egyidejűleg éledni kezdtek a vidéki cirkuszok is. Tizenhat sátoros vándorcirkusz kel útra az ország kü­lönböző területeire; artista csoportok lépnek fel a Vörös - 48 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom