Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

III. fejezet - 2. A "Fényes" korszak cirkuszi műsorai (1936-1943)

tői, közvetítőktől. Sándor -József, a MAE volt elnöke az alábbiakat Írja Kovács Andorról (aki korábban MAE alelnök, akkor magán ügynökségi tag volt): "Azok a szegény artisták, akik az ön kezei közé kerülnek, ki vannak téve annak, hogy a műsorban nem dolgoznak, mert (az ügynöki szerződés szerint - a szerző) »a szerződő köteles a mindenkori parkettáncban részt venni*. így az ön által kifogásolt helyzetet részben önnek köszönhetjük." (12) Kovács Andor előzőleg azzal vádolta a MAE vezetőket, hogy támogatják a prostitúciót. Sándor valaszából az a jellemző, hogy nem védekezik a súlyos vád ellen, hanem igyekszik a felelősséget Kovácsra hárítani. Majd a későbbiekben folytatja: "A magyar artista társadalom józan Ítéletét eddig sem tudta, hiszem, hogy ezután sem tudja befolyásolni az a Kovács Andor, aki akkor is, amikor az artista egyesület kenyerét ette, az artista társadalmat '... unintelligens, barom, alvilági társaság'-nak nevezte." (13) A vezetők korruptsága teljesen megbénította az egyesületet, kiszolgáltatta az artistákat a cirkusz-, varieté-, lokáltulajdonosok kénye-kedvére. Egyes igazgatók (mint a sajtóból kitűnik) még azt is megszabták, hogy az egyesület kinek adja meg és kitől vonja be a működési igazolványokat. Fényes kedvezni is igyekezett a magyar cirkuszi embereknek, ezért fenntartotta számukra a Néparénát. Ott több magyar számot foglalkoztatott, alacsony fellépti dijért, több előadásban. Ezt azonban a főváros 1938-ban biztonsági okokból lebontatta. A Fővárosi Nagycirkuszban csak kivételes esetekben, nagy képességű artistákat léptetett fel (Hortobágyi csoport). Még a sokak által nemzetközi attrakciónak tartott Gerard mellett is mindig hozott külföldi bohóccsoportot. Mikor a magyar számok mellőzését a szakma képviselői számonkérték tőle, az alábbiakban körvonalazta müsorpolitikáját: