Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

II. fejezet - Beketow mátyás, a Városi Cirkusz bérlője (1904-1919)

gyár artistákat (ezzel a magyar cirkuszi embereket ki­vánja Könyöt maga mellé felsorakoztatni), magát pedig ugy ajánlja, hogy mig Beketow itthon gazdagodott, addig ő (Könyöt) fivéreivel együtt vógigküzdötte a világháborút. (7) Beketow ebben a küzdelemben teljesen alulmarad, durva hibákat is követ el (pl. bérleti kérvényébe beleirta, hogy bármilyen más ajánlat érkezik a fővároshoz, ő azt ötezer forint erejéig felülfizeti; ez szabálytalan volt és sértette a jelentkezések tisztaságát), s kénytelen át­adni a cirkusz bérletét Könyöt S. Sándor és a Takarmány­értékesitő Rt. részére. Beketow Mátyás első bérlete alatt (1904-1919) a cir­kuszépület jelentősen átalakult. Az ingatlant Beketow 250 ezer forintos költséggel felujittatta. Ehhez nem kapott a fővárostól segítséget,sőt a főváros a felújítási engedély diját Beketowval fizettette meg. Az átalakítások során a korábbi légszeszvilágitást villanyra cserélték, készítet­tek egy három méter mély betonmedencét a porondon, uj büfét, pénztárépületet, szabómühelyt, öltözőket épitet­tek, raktárépületeket emeltek, javították az istállókat. A cirkusz bejáratánál elhelyezték a jellegzetes Beketow­emblémát, mely hatalmas patkóban elhelyezett, vasból ké­szült lófej volt. A felújítás után a cirkusz befogadóképessége nem változott, a helyárak is azonosak maradtak (a főváros nem engedte a helyárak emelését), az állóhelyekre továbbra is engedtek be közönséget, (ő) Legalább röviden szükséges felvillantani, hogy vajon a korabeli artisták, különösen a budapestiek, milyen kap­csolatban állottak a fővárosi cirkuszbérlőkkel, milyen körülmények között éltek a XIX. század végén és a XX.szá­zad elején. A mult század kilencvenes éveiben Budapesten már számottevő artista él, akik cirkuszokban, varietékben, zenés kávéházakban adják elő különböző produkcióikat. - 25 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom